A helyesírásról: Az álamfő ragta hejre
Az elnök bravúros módon kezdte a nyelvi reformot. Egyben megalapozta a nemzet veszni látszó humorérzékének visszatértét is azzal, hogy a hegyeshalmi Paprika csárda vendégkönyvébe egy l-lel írta saját foglalkozását. Eléggé meggyőzően hibázott, elírásról, véletlenről szó sem lehetett. „Első álamfői látogatásom első álomásán. Köszönettel: Schmitt Pál, 2010. szept. 7.”
Nem volt mindez előzmény nélkül. Schmitt Pál hivatalba lépését követően azonnal meghirdette nyelvvédő programját. 2010 novemberében készítette azt a javaslatcsomagot, amelyet az alkotmány-előkészítő eseti bizottság honlapjára is sikerült kitenni. A nyelvhelyességi és helyesírási hibáktól hemzsegő iratban fő helyen szerepel a magyar nyelv védelmének nemes célja. De az egyes számmal összekevert többes számú ragozás mellett az elnöki hivatal képtelen volt leírni normálisan a Szent Korona-tant. Viszont a védendő nyelv használóit kemény hangon kiosztotta: „Sokan vélik úgy, hogy az új kommunikációs formák valamilyen oknál fogva felmentést adnak az igényes és helyes fogalmazásmód, valamint a helyesírás szabályai alól.” A végén fellélegezhettünk. A magyar nyelv szent lovagja nem látta előzőleg azt, amit a nevében kiadtak.
Sebaj! Amikor az elnök konkrét alkotmányossági javaslatokat fogalmazott meg, az újra telis-tele volt hibákkal. A hivatal örömmel nyugtázta, hogy „láthatóan sikerült a nyelvhelyesség fontosságára felhívni a figyelmet, mert mindenki erről beszél”.
Miután az álamfő a Himnuszt is képtelen volt helyesen idézni – „Engedjék meg, hogy én is nemzeti imádságunk egy részletével búcsúzva kérjem a jóisten áldását mindannyiunkra: Isten, áld meg a magyart! Jó kedvel, bőséggel!” –, végképp Schmitt úr nyelvi forradalmáról beszélt immár nemcsak az ország, de a külföldi orgánumok jóvoltából a világ is. Az unortodox nyelvi forradalom jótéteményeit megismerhette az EU-n kívüli Európa is, hiszen Schmitt Pál együttérzését fejezte ki V. Harold norvég királynak a július 22-i borzalmas támadás miatt. Mely – mint Schmitt írta – a kormány hivatalait, illetve egy utoyai ifjúsági tábort érintett. A számos nyelvi malőrből tanulva kínosan és gondosan ügyeltek arra, hogy ne legyen hiba az Utoya helységnév leírásában. A gond csupán az volt, hogy a norvég királyt nem Haroldnak, hanem Haraldnak hívják. A hibát javították. Az örök optimista elnököt nem zavarták a bornírt esetek, csak mondta tovább a magáét mániásan. – Soha ilyen szép és gazdag nem volt a magyar nyelv, mint most, ugyanakkor a magyar nyelv bajban van, mint általában minden nyelv – fogalmazott Széphalmon, a magyar nyelvi szervezetek összefogásával megrendezett első anyanyelvi juniálison.
Schmitt Pál a másfél év alatt annyit alakított a magyar nyelven, hogy egy időben schmittizni is lehetett a szövegeket. A Schmittify komplett honlapokat hajlított hozzá a megújított magyar nyelv szokásaihoz – a magyar nép kétharmados humorérzéke így ragta hejre a köztársasági elnök nyelvi randalírozásait.
A Hírcsárda blog szerzői – akik jól tudják, mi a különbség a beszélt és a marhanyelv között – exkluzív interjút közöltek a Magyar Nyelvvel, melyben az interjúalany azt állította: Schmitt Pál többször is erőszakoskodott vele.
– Úgy tudjuk, hogy már az óvodában is piros aláhúzás volt Schmitt Pál jele. Ez igaz? – tette föl a kérdést a Hírcsárda.
– Sajnos igen – felelte a Magyar Nyelv. – Együtt jártunk óvodába, és mindig összekeverte a betűimet, soha nem egyeztetett velem, és húzkodta a hajamat. Ezért sokszor állították sarokba, de ott is mindig egy lábon állt, mert ezt az „áll, két l, mert két lábunk van” dolgot már akkor sem értette. Egyébként matematikából sem volt kiemelkedő.
– Milyen volt a viszonyuk az Astoriában töltött évek alatt? – hangzott az újabb kérdés.
M. Ny.: – Nézze, ő volt a szálloda igazgatója, én a beosztottja, így nem tehettem semmit. Az étlapon tulajdonképpen nem is ételek voltak, csupán helyesírási hibák rántva...
Hcs.: – És akkor jött a NOB-elnökség.
M. Ny.: – Boldog idők voltak azok, mert Pali sokat járt külföldön, olyankor békén hagyott.
Hcs.: –Mit szólt Schmitt Pál államfői kinevezéséhez?
M. Ny.: – Senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor első nyilatkozatában az én védelmemet kiemelt fontosságúnak nevezte, egy „s”-sel és rövid „u”-val. Akkor éreztem, hogy Schmitt Pál bajban van. Én a magam módján igyekszem ellenállni. Beszédek közben például megpróbálom kitörni a nyelvét...
Eddig az interjúrészlet. Amihez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a magyar nyelv él, virul, és a jelek szerint nem hagyja magát betörni.
