Orbán Viktor feltehetően olvasta a közhelyessé lett kossuthi idézetet, miszerint a politika az egzigenciák tudománya, azaz a szükségességek és a lehetőségek összehangolásának művészete. Ám nem értette meg. Az ő világa a vágyak országa, az ő eszméje az akarat diadala. És valóban: tömegeket tudott maga mögé állítani akaratának erejével. Nem vitathatjuk el politikusi karizmáját. Kell, hogy legyen, hiszen sokszor képes volt megújítani táborát, új embereket nyert meg, s széles rajongóköre van most is.

Vajon miért fogadja el továbbra is őt vezetőnek sok millió magyar, akiknek pedig érezniük kell, hogy O. V. kormányzásának következtében romlik az életszínvonala? Kisebb a létbiztonság, és gyerekének jövője is bizonytalanabb lett. Az orbáni hetyke és nem ortodox lépések veszélybe sodorták a szegényebbek egzisztenciáját, de a tehetősek megtakarításait, ingatlanvagyonát és beruházási terveit is.

A nemzeti pöffeszkedés legolcsóbb trükkjei nyilván tetszenek a jobbra hajlóknak. A nemzeti nagylétet, akárcsak az elkésett igazságtételt, olcsó törvénybe foglalni.

A világ ugyan kineveti az avítt stílust, ám a leértékeléseket nem ez, hanem a rossz gazdaságpolitika okozza. Ilyen telik Matolcsy Györgytől is. Már bizonyos: Orbán Viktor azért emelte a gazdasági csúcstárca élére, mert ő tudta számára meggyőzően felvázolni a meredek gazdasági fejlődés varázstrükkjeit.

A kormányzat elkeseredetten küzd a tények ellen. Orbán hivatalában tartja Matolcsyt, akivel az IMF nem akar tárgyalni. (Én sem tenném a helyükben.) Szijjártó Péter tovább mondja robothangján félperces örök igazságait. Feltehetően el is hiszik, amit mondanak. Orbánnak mondják. Egy magát nemzeti prófétaként, fejedelmi sámánként megélő miniszterelnökünk lett. Valaki, aki direkt mail útján értekezik népével, jobb esetben szózatot intéz hozzá.

Be kell látni, most már új felelősöket kell megnevezni. Arra ne számítson senki, hogy a frankhitelesek és az áfasújtottak népfelkelése elsöpri Orbánt. Az elszabadult dilettantizmus újabb veszteségeket okozhat. Gazdaságilag és a nemzet állapotában is.

Orbán ugyanis a nemzet szétszakítására játszik, gyűlöl és gyűlöletet szít. Ez nem váratlan. A helyzetért tehát azon fideszes politikusok felelnek, akiknek elég szakértelmük, politikai tehetségük, ravaszságuk, tapasztalatuk van. Ám a bátorságuk szelektív. Lázár János vagy Pokorni Zoltán bírálja az oktatáspolitika visszaforgatását, elszakítását a társadalomtól, de ahhoz nincs bátorsága, hogy kimondja: velejéig rossz az O. V. által jóváhagyott törvénytervezet.

A gazdaságban az eva védelméig jutottak el, miközben Lázár azt mondja: Matolcsy tökéletes bizalmukat élvezi. Ki hiszi ezt el?

Érzékelhető, hogy ők tudják: hazardíroznak az ország sorsával. Pártjukban már sokan elsüllyedtek a politikai semmiben, ha ellenvéleményük volt. Hát még azok közül, akik kihívást intéztek Orbánhoz! Félnek. Ezzel együtt állítom, hogy e férfiak a fő felelősei az ország romló helyzetének, híre rosszabbodásának, társadalma szétszakadásának. Mert feltehetőleg tudják, mit tesznek, és még inkább azt, hogy mit nem tesznek meg.

Rogán Antal, Pokorni Zoltán, Kósa Lajos, Varga Mihály – és még mások is szólhatnának