Pontosan egy év telt el azóta, hogy Ékes Ilona, a Fidesz képviselője levélben fordult Pintér Sándorhoz, azt kérdezve tőle, hogy mit kíván tenni a gyermekprostitúció ellen. A belügyminiszter azt válaszolta, hogy Magyarországon nincs gyerekprostitúció, vagy ha mégis volna, akkor az önkéntes, ráadásul az egész üggyel a belügynek nincs semmi tennivalója, ugyanis a kérdés felelőse a Nemzeti Erőforrás Minisztérium.

Az elmúlt egy évben két dolog lett még nyilvánvalóbb. Az egyik, hogy a gyermekprostitúció jelen van Magyarországon, a belügyminiszternek nem kellene a munkahelyéről túl messzire sétálnia, elég lenne a Nyugati térig, hogy erről személyesen is meggyőződhessen. A másik, hogy Pintér Sándornak esze ágában sincs a Nyugatihoz menni, mert továbbra is azt gondolja, hogy neki mindezzel semmi dolga.

A Belügyminisztériumban még mindig az önkéntesség fogalmába kapaszkodnak. Holott a törvény úgy szól, hogy aki kiskorúval pénzért szexuális kapcsolatot létesít, bűncselekményt követ el. Magyarul: a jogalkotó szerint a kiskorúság eleve kizárja az önkéntességet, mint mentő körülményt.

Azért számít bűncselekménynek a gyereket használó prostitúció, mert a lényeget tekintve kényszerítésről van szó még akkor is, ha esetleg a 16 és fél éves lány a kihallgatásán – a stricijétől való félelmében – erről mást mond. És hogy Pintér Sándor is értse: a kiskorú prostituált szükségszerűen áldozat.

A magyar rendőr ehhez képest előállítja, pénzbírsággal vagy akár elzárással büntetheti. Az áldozatot! Miközben még a bűnügyi hírekre mostanában oly fogékony köztelevízió sem bombáz olyan hírekkel, hogy a rendőrség elkapott volna, a bíróság pedig börtönbe zárt olyan személyeket, akik fiatalkorúaknak fizettek, vagyis: magát a bűncselekményt elkövették.

Ékes Ilona azt javasolta a miniszternek, hogy állítson fel a rendőrségen belül egy gyermekprostitúció-ellenes akciócsoportot. Az év elején a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség a Méltóságot Mindenkinek Mozgalommal közösen tíz pontban foglalta össze javaslatait arra vonatkozóan, hogy mit tegyen a kormány, hogy visszaszorítsa a gyerekprostitúciót.

Most már az ombudsman is jelzett: Szabó Máté megállapította, hogy a rendőrség elkövetőként és nem áldozatként tekint a gyerekprostituáltakra, ezért az állomány továbbképzését javasolja.

Kérdés, kinek kell még megszólalnia. Talán a lelkiismeretnek – bár ez így Pintér Sándornak nyilván túl patetikusan hangzik abban az áldozatos munkában, amely oly erősen leterheli az állományt, amelynek keretében folyamatos harcot vív a hajléktalanok ellen, és még azt is meg kell szervezniük, hogy a tartósan munka nélkül élők éhbérért dolgozhassanak napi kettő-négy órában.

Hiszen fontos, hogy meglegyen az egymillió munkahely! És szép lassan meg is lesz, ha a statisztikába beleszámolják majd a Nyugat-Európa utcáit elözönlő magyar kiskorúakat is.