Éppen azt, amelyiket nem kellene. Két évtizede ígéri sajnos minden jelentős párt a magyarországi kisebbségeknek, hogy országgyűlési képviseletet kapnak. A kisebbségi törvénybe 18 évvel ezelőtt bele is írták (rég ki kellett volna húzni), hogy „a kisebbségeknek – külön törvényben meghatározott módon – joguk van az országgyűlési képviseletre”. Ez a külön törvény azóta sem született meg. De most sajnos megszületőben van. Az új választójogi törvény tervezete szerint azok, akik feliratkoztak a kisebbségi választói névjegyzékbe, a pártlisták helyett az Országos Kisebbségi Önkormányzat által állított nemzetiségi listára szavazhatnak, s arról kedvezményesen, mindössze kb. 13 ezer listás szavazattal mandátumhoz juttathatják a listavezetőt.

Mi ezzel a baj? Sok minden. Egyrészt nem old meg semmit, mert a 13 regisztrált kisebbségből legfeljebb háromnak ad valóságos esélyt egy-egy képviselői hely megszerzésére, a többit szavazati joggal nem rendelkező „szószóló” képviselné. Ilyet viszont a nemzetiségi önkormányzatok közvetlenül is delegálhatnának, s ez a megoldás az eddigi alkotmánynak és a helyébe állított irománynak is megfelelne.

Másrészt a nemzetiségek parlamenti képviselőinek a legitimitása fölöttébb kétes lenne. A kisebbségi névjegyzékre az iratkozik föl, aki akar. A kisebbségi választópolgárok többsége speciel nem akar. Tavaly 133 ezer cigány (vagy épp az ő helyi érdekképviseletüket gyengíteni kívánó álcigány) polgártárs iratkozott fel a listára. Ez a legszerényebb becslések szerint is a cigány választópolgárok kisebbsége.

Harmadrészt, egy lista nem lista. Ha a többségnek nem, a kisebbségnek sem. A kisebbség éppúgy megosztott, mint a többség, minél nagyobb gondokkal küzd, annál inkább. Aki egy listából választhat, nem választhat. A kisebbségi önkormányzatok rendszere sajnos amúgy is reménytelenül elromlott, a helyi kisebbségi önkormányzatok semmilyen valóságos hatalommal és függetlenséggel nem rendelkeznek, pénzzel és hatalmi támogatással rajtuk keresztül könnyedén össze lehet manipulálni bármilyen országos önkormányzatot, s azon keresztül bármilyen nemzetiségi listát.

Végül – és ez a legfontosabb – a kisebbségi lista nem bevonja, hanem kilöki a magyarországi politikai közösségből a nemzetiségeket. Kirekeszti őket abból a közösségből, mely az ország közös ügyeit felölelő programok, ajánlatok között választ. A pártlisták ugyanis elvileg – és értelmes demokráciákban gyakorlatilag is – ilyen versengő ajánlatokat képviselnek. Miként a különböző nemzetiségű, azonképp a különböző nemű, felekezetű, korú, végzettségű választópolgároknak is vannak sajátos érdekeik, de ettől még nincs külön listájuk. A nemzetiségek elkülönítése mögött az a fölfogás áll, hogy Magyarország közös ügyei csupán a magyarokéi. A nem vagy nem csak magyar identitású állampolgárok nem ennek a politikai közösségnek a részei – a más országokban élő magyarokkal ellentétben. Ez az a nemzetállami felfogás, mely a történelmi Magyarországot szétvetette.

Azzal, hogy a kisebbségeket megpróbálják kiűzni a pártlistára szavazók köréből, a pártok egyébként sem erős érdekeltségét is megszüntetik abban, hogy ezeknek a kisebbségeknek az érdekeit tekintetbe vegyék, hogy a szavazataikért versenyezzenek.

Ezzel párhuzamosan fölszámolják a kisebbségi érdekvédelem leghatékonyabb intézményét, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának hivatalát. Így állunk.

FOTÓ: REVICZKY ZSOLT