A szidalmazás után, mely a gyermekek életkorához volt igazítva (l. a címet), azt is elmondtam, ami itthon elhangzik, arról nem beszélünk az óvodában. Amikor ezt kimondtam, eszembe jutott egy régi jelenet, amikor az apám szidta a kommunistákat otthon a konyhaasztalnál. És hozzátette: erről az iskolában semmit sem szabad mondani. Helyben vagyunk.

Mire pöccentem be annyira, hogy megszegtem az ősi szabályt: Nicht vor dem Kind? A tankönyvek államosításának terve izgatott föl. Nem fárasztanék senkit a részletekkel. A lényeg, hogy a kormány szerint nem jók a régi tankönyvek. A tervek alapján csak azok a könyvek lennének forgalmazhatóak a jövőben, amelyeket a kurzus a Könyvtárellátón keresztül engedélyez. Persze az egész mögött minden bizonnyal ott áll egy fideszes üzletember, aki szeretne új tankönyvek forgalmazásával pénzt keresni. S miután az állam az igája alá hajtja az önkormányzati iskolarendszert, erre minden lehetősége meglesz. Az ideológiai hablaty csak adalék. Hasonlít a képlet ahhoz a játékhoz, amely a vasárnapi nyitva tartás fedőnevű KDNP-s akcióval kezdődött. S majdnem azzal végződött, hogy a CBA-áruházlánc nyitva tarthat Isten hetedik napján.

1964-ben – amikor az apám külön nekem címezve szidta a kommunistákat – téglavécét építettünk a kertben a meglévő fabudi helyére. A munka április 4-ére, a felszabadulás ünnepére esett. Előzőleg apámmal napokon át paravánt eszkábáltunk, nehogy meglássa egy szomszéd, milyen szentségtörő dologra készülünk az ünnepen. A paraván takarásában kezdtünk hozzá a budi megalkotásához. Erről sem szólsz senkinek! – figyelmeztetett az apám, én pedig úgy fogtam föl, hogy családunk legmélyebb titkát őrzöm, amit akkor sem kotyognék ki, ha valaki ki akarná tépni a nyelvemet. Hazudtam az iskolában, amikor azt kérdezték, hogy mivel töltöttük az ünnepet.

Az orbáni adminisztráció is el fogja érni, hogy hazudjanak a gyerekek. Ezért meg fogják tanulni, hogyan kell máshogy gondolkodni otthon, családi körben, s hogyan a nyilvános térben, ahol fideszes párttitkárok felügyelik majd, hogy mindenki egyformán gondolja-e azt, amiről pártunk és kormányunk eldöntötte, hogy egyforma. Lesz megint otthoni véleményünk, amelyet csak házi használatra gyártunk, s lesz egy olyan, amelynek alkalmazásával megőrizhetjük munkahelyünket, kenyérkereső foglalkozásunkat, s nem leszünk kitéve hatalmi zaklatásnak.

Hazug világ vár ránk ismerős jelenetekkel. Utálni fogom. Ezt is.