Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere első körben nagy fölénnyel nyerte a vasárnapi, legalábbis visszafogott részvétellel lebonyolított időközi országgyűlésiképviselő-választást. Karácsony Gergely, az LMP jelöltje – a szocialisták által támogatott Lévai Katalin mögött – a harmadik helyen végzett.

Fölöttébb meglepő az eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy Karácsony a kampány startján így fogalmazott: „Ha van az országban olyan pont, ahol a választópolgárokat nem lehet megvezetni a Fidesz médiapropagandájával, az leginkább a II. kerület.” Fölteszem, nem objektív akadálya van a narancssárga megtévesztő projekt sikerének, azaz a budai polgárok többségének is van televíziója, rádiója, az internet-hozzáférés sem ritka a Rózsadombon.

Meglehet, a politikusnak sem a készülékek elterjedtsége járt a fejében, amikor e konklúziót rögzítette: ám akkor csak arra gondolhatott, hogy a városrész lakói műveltebbek, intelligensebbek, fölkészültebbek, mint a pesti prolik, esetleg a vidéki parasztok. A kézenfekvő magyarázat ilyenkor az: kiragadott idézettel játszadozunk.

Csakhogy a politikusoknak ideje megtanulniuk: másféle citátum nem létezik. A „Ne mi kapjuk a legtöbbet!”-től az „Elkúrtuk!”-ig minden nagy karriert befutott aranyköpést kontextustól függetlenül szokás emlegetni. Ám Karácsony pártjának nevében egy ígéret manifesztálódik: lehet más. Ennek nyomán a megszokott és unalomig ismert formulákból talán nem is kérnénk. Már csak azért sem, mert egyébként az LMP vonultatja föl az Országgyűlés legtehetségesebb ifjú politikusait: a sor Dorosz Dávidtól Scheiring Gáborig ér. A kínos Karácsony-mondat azonban éppen ellentétes azzal, ami az LMP politikájának ékköve: a politikai szervezet messzemenően következetesen képviseli a leszakadók, a szerencsétlenek, a kisebbségek érdekeit. Ezzel nem fér össze a „kerületi kiemelés”.

Egyebekben Karácsony már jelezte: nem lép vissza Lévai javára a második forduló előtt. Ez a lépés fölöttébb logikus, mivel az LMP-nek nincs szüksége arra, hogy a ciklusnak e szakaszában összemossák a szocialistákkal, különösen, ha az nem is ígér győzelmet. A politikus korábban úgy nyilatkozott: félreáll, ha „érdemben hozzájárulhat ahhoz, hogy meg lehessen verni a Fideszt”. Ez az óvatos megfogalmazás segíti most a magyarázkodásban, mivel tízpontos a különbség akkor is, ha Lévai és Karácsony voksait összeadjuk.

Ezzel együtt nem árt rögzíteni: az LMP legismertebb arcainak egyike simán alulmaradt a még mindig csupán támolygó, lesajnált MSZP támogatta jelölttel szemben. Az ellenzék ismét komoly jelzést kapott. Hiába a sok bizonytalan, ha nem talál politikai otthonra. A II. kerületi választás részvételi adatai jelzik: a budai szavazók döntő többsége nem tiltakozott ellenállhatatlan erővel a kormány politikája ellen. Sőt. Senkinek nem hitte el, hogy lehet más.