"Olyan nagy szocialista igazságokra kell gondolni, minthogy... »nincs mozgástér«” – írták a fülkeforradalmi kormányzás elvi alapjait lefektető cikkükben Orbán udvari politológusai, köztük a mai szóvivő másfél éve (G. Fodor Gábor–Fűrész Gábor–Giró-Szász András: Forradalom a szavazófülkében, Magyar Nemzet, 2010. április 27.). „Mozgástér mindig van” –olvastuk 2010. július 8-án a Magyar Nemzet Van mozgásterünk című vezércikkében (melyben azt hazudták, hogy „Orbán Viktor első kormánya egyszer már felszámolta függésünket a valutaalaptól”, holott azt Horn Gyula kormánya számolta fel; amikor az Orbán–Torgyán-kormány megalakult, Magyarország már egyetlen centtel sem tartozott az IMF-nek).

A fentiek szellemében nyilatkozott Orbán Viktor 2009 karácsonyán a Magyar Nemzetnek: „tévedés azt hinni, hogy a pénzügyi egyensúly önmagában értéket jelent. Az csak egy szám. Önmagában semmi. Egy nagy nulla. Én egyébként a családok eladósodásából sem a felelőtlenség jelét olvasom ki, hanem azt, hogy a magyar emberek foggal-körömmel meg akarják őrizni mindazt, amit már elértek.” Ezt üzente Orbán a devizahitelek után nyújtózkodó magyaroknak: ér a takaró, ameddig ér, ti csak nyújtózkodjatok nyugodtan. Mostanra lefagyott a lábunk, s Orbán buzgón amputál. (Persze nem mechanikusan, hanem differenciáltan, a szegényebbekből többet, hogy a gazdagabbak takarójához hozzátoldhasson.)

A mozgástér nem olyasmi, amibe vagy beletörődünk, vagy nem. A mai mozgástér adott, a holnapi befolyásolható, a holnaputáni még inkább. A mozgástér annál inkább tágítható, minél inkább tiszteletben tartjuk. Ha jobban akarod tágítani, mint amennyire lehet, akkor szűkülni fog. Nemcsak azért, mert akár állam vagy, akár magánszemély: amire nincs fedezeted, arra kamatot fizetsz, s minél többre nincs, annál magasabbat, hanem leginkább azért, mert a mozgástér nagyrészt a kreativitás és kockázatvállalás hajlandóságától és szabadságától függ. Nem a kormányétól, hanem a vállalkozó emberétől. Ha a kormány az ő rovására tágítja túl a mozgásterét, mindenkié szűkülni fog. A mozgástér nem számhalmaz, hanem az életed. Nézz vissza akár csak egy emberöltővel, s olyan világot látsz, amelyben nem léteztek sem azok a jogok és szabadságok, sem azok az eszközök a számítógépedtől az olcsó repülőjegyeden át a mobilodig és az internetedig, melyek a mai életedet, mozgásteredet meghatározzák.

Kornai János új könyvében van egy hatalmas lista az utóbbi kilencven év forradalmi innovációiról. Ezek termeltek a sikereseknek hatalmas jövedelmet, a köznek pedig közpénzt: adót. Ezek növelték sokszorosára a mozgásterünket. És ezek túlnyomórészt ott születtek, ahol az állam, a bürokrácia nem akart a polgárok helyett gazdálkodni, gondolkodni, kockáztatni és eredeti lenni, nem csökkentette a kreatív ember és a kockáztatható tőke szabadságát, jutalmát, mozgásterét abban a tévhitben, hogy ezzel a magáét növelheti, holott éppen ellenkezőleg. Ahol az állam arra akar mozgásteret, ami nem az ő dolga, ott arra sem lesz neki, ami az övé. Az államnak az a dolga, hogy szabadságra, kreativitásra neveljen, esélyt adjon mindenkinek, és segítséget annak, aki rászorul. A többit pedig bízza ránk.

A miniszterelnök a Bosch miskolci gyárcsarnokának avatásán ez év szeptemberében FOTÓ: KOCSIS ZOLTÁN