Éjjelente titokban dolgoztak. A tartományi miniszterelnöki hivatal előtti teret biztosító rendőrök is úgy tudták, hogy topográfiai kutatásokat végeznek. Jochen Gerz és az őt segítő egyetemisták a Saarbrücken központjában felszedett makadámkövekbe több mint kétezer – a náci hatalomátvételig – működő zsidó temető nevét vésték be.

Se szeri, se száma a válságról szóló cikkeknek, tanulmányoknak, ám arról alig esik szó, hogy mindez miként reflektálódik a nemzeti kisebbségek életében. Éppen ezért elgondolkodtató a Népszabadság tudósítása arról, hogy a finn jobboldali nemzeti populista párt, az Igaz Finnek parlamenti képviselője, Teuvo Hakkarainen azzal a javaslattal állt elő, hogy a melegeket a svéd kisebbség lakta Aland-szigetekre kéne telepíteni.

Este eljönnek, mondta az apa az anyának, hogy kellene valami ennivaló, a bor meg jó lesz a pincéből, úgyis tegnap hozott haza az öreg két ötliteres demizsonnal. Minek jönnek ide, kérdezte az anya, az apa nem válaszolt. Akkor majd kirántok két csirkét, mondta az anya. A gyerek gondolta rántott csirke lesz vacsorára. Nem csak a vendégeknek, mert az anya biztosan úgy csinálja, hogy neki is jusson.

Aznap este pálinkáztunk reb Slojméval. Mondtam neki, hogy már nem szeretek inni, nem bírja a gyomrom, de addig kapacitált, míg leballagtunk a házával szemközti sarkon lévő kocsmába, és én is elszopogattam vele egy stampedli kóser szilvát. Nem ment az írás, olvasni se volt türelmem, otthon lenni még kevésbé, de tanulni se vágytam, legfeljebb beszélgetni, elterelni a figyelmem az életemről.

„Anglia a legmélyebb válságba merült 1953, a magyarok 6-3-as londoni győzelme óta” – írta a The Independent 1973. október 18-án, miután előző este a lengyel labdarúgó-válogatott 1-1-et ért el a londoni Wembley stadionban rendezett selejtezőn, s ezzel megfosztotta a brit együttest a vb-szereplés lehetőségétől. A The Sun meghökkentő szalagcíme pedig ez volt: „A világ vége!”

Másfél éve a napi sajtó címoldalán szerepelnek az euró válságának egymást követő állomásai. Görögország a listavezető, de rendszeresen említésre kerül Portugália, Írország, Spanyolország, legutóbb pedig éppen az elmúlt napokban Olaszország. Szaporodnak a különböző találgatások kilépésről, megsegítő csomagról és az euró jövőjéről, sőt, akár az európai integráció sorsáról is.

Világmegváltó gondolatok között született Budapesten. A Galilei-kör leendő alapítói felkeresték Éva anyját, Stricker Polányi Laurát, hogy vetesse el a gyerekét, mert elvonja őt az emberiség sorskérdéseitől. A leánya, Stricker Éva 1906-ban született, Eva Stricker Polányiként lett tervező, és ma –Hitler meg Sztálin testközeli túlélése után – Eva Zeiselként ismerik talán mindenütt, ahol porcelánt gyártanak.

Három dombormű koronázza meg a pesti Akácfa utca 59. egyébként is igen festői homlokzatát: egy szárnyas nőalak és két művészféle álldogál a negyedik emelet magasságában. Virágfüzéres gipszstukkók, merész erkélyek teszik mozgalmassá a látványt, s vonzzák a tekintetet fel, egyre feljebb. Odafönt három hatalmas ablak uralja a házat: szinte a bőrén érzi az ember, ahogy napfényben fürdik mögöttük a tér.

Tízmilliárd forintból bővítette nemrég büki állateledelgyárának kapacitását a Nestlé. A július elején átadott beruházással több mint kétszáz új munkahely jött létre, az új gyártócsarnokban négy újabb gyártósor kezdte meg a termelést, az immár 50 ezer négyzetméter alapterületűre növelt gyárkomplexum pedig jelenleg a Nestlé egyik legnagyobb állateledelgyára.

Magyarország Európa egyik vezető állateledel-gyártója és -exportőre, a kutya- és macskafalatok gyártása a magyar élelmiszer-feldolgozás siker-melléküzemága. Erről azonban csak kevesen tudnak, arról pedig szinte soha nem hallunk, hogy hogyan működik az állateledel-üzlet, és mi van a látványos eredmények mögött.

Legyünk, vagy ne legyünk? Ha nagyon kiélezzük az eurózóna, illetve az Európai Unió alapdilemmáját, akkor alighanem ezt a hamleti kérdést kell feltennünk, minthogy jelenleg a krízis kevésbé gazdasági, mint inkább intézményi és politikai. A válságkezelés főszereplői is borús hangot ütnek meg, mert a közvéleményt is szembesíteni kell a kevés örömöt tartogató jövővel.

Johnny Depp különös szerepválasztásai csak azt hökkentik meg, aki még soha nem találkozott vele. Aki ismeri őt, tudja, hogy Johnny már szalad, ha Tim Burton csettint, hogy a Karib-tenger kalózait kizárólag a gyerekei szórakoztatására vállalta, és hogy csak két esetben futja el könny a szemét: ha valaki Marlon Brandót vagy Hunter Thompsont emlegeti. Máig bánja, hogy Brando tanácsát (negyvenéves kora előtt játssza el Hamletet) nem fogadta meg.

Harminc éve, uram, itt piros volt még az ég is. A vörösiszap-tározókat a Duna partján markolták ki, a port onnan keverte a szél az almásfüzitői kolóniára. Ismeri a nótát, nem? Hej, Dunáról fúj a szél... A nagyját most már lefedték, el se tudom mondani, mennyit javult a helyzet.

– Isten ments a kagylóra vizet rakni! – fogja a fejét Philippe, aki a főzésben nem ismer pardont. A múltkor is ámuldozott egy belga barátja, hogy neki otthon miért nem sikerül így a kagyló, a séf pedig gyorsan kiderítette, hogy a víz a bűnös. – Van a kagylónak éppen elég leve. Talán egy kis fehér bort lehet önteni rá – fejtegeti a budapesti étteremben, amelyet Philippe Le Belge (Philippe, a belga) néven nyitott.

A Rammsteint nem lehet egyetlen jelzővel elintézni. Mondhatjuk rá, hogy brutális. Azt is kockázat nélkül el lehet mondani róluk, hogy erőteljesek, ugyanakkor a humor sem áll távol tőlük. Akkor sem tévedünk, ha azt mondjuk, ipari. Egy biztos: a germán csapat azon kevés könnyűzenei formációk egyike, amely echte német „termékként” tett szert világhírre.

Kertész Péter: Egy ujjal Wesley, 197 oldal, 2000 forint

Az energiafejlesztésben dolgozó kutatókat mindig érdekelte a Vénusz légycsapója. Ez a növény legyeket, rovarokat csíp el módosult leveleivel, és megemészti őket.

Bokor Pál: Obama. Atlantic Press, 320 oldal, 3400 forint

A kormányhonlap szerint eddig több mint 21 millió forint közpénzt költöttek arra, hogy Gyurcsány Ferencet bűnösnek találják a 2006. őszi események miatt.

Nincs mozgástér – mondta Orbán Viktor a kormánypárt(ok) hétfői frakcióülésén. „Érvényét veszti egy sor, a posztkommunisták által osztott előfeltevés."