Obama másodszor
Mintha ma lett volna, s mintha mégis valamiféle régmúlt lenne: Barack Obama megválasztása az Egyesült Államok elnökévé vitathatatlanul világtörténelmi esemény volt. Hosszú távú hatásait ma sem lehet még teljességükben lemérni. Puszta megjelenésével az elnök új kultúrát és szemléletet hozott a Fehér Házba. Áttörte az előítéletek gátját, utat nyitva ahhoz, hogy a jövőben nemre, fajra és vallásra való tekintet nélkül lehessen valaki az Egyesült Államok elnöke. E tekintetben az USA ismét példa lehet az éppen xenofóbiába menekülő nyugati demokráciák számára, s ez egybevág Bokor Pál második Obama-könyvének igazi üzenetével: ne siessetek temetni Amerikát!
Az amerikai elnökválasztás talán az egyetlen politikai esemény, amelyet – természetesen eltérő okokból – a politikusok és a politikai közvélemény a világ minden országában ugyanolyan érdeklődéssel kísér, mint az otthoni választásokat. Így lesz ez 2012-ben is, amikor Obama ismét eséllyel kampányol majd – ezúttal a játékban maradásért. Első alkalommal talán könnyebb dolga volt. A várakozásokat fokozta, hogy a Bush-adminisztrációval kapcsolatos, részben megalapozott nemzetközi ellenszenv idealizálta személyét. Három évvel ezelőtt egyfajta csodavárás volt jellemző.
Obamát orákulumként fogadta a világ nagy része, mindenki saját vágyai szerint ruházta fel őt különleges képességekkel. Eljött a messiás, gondolták az Államokban, Európában és szerte a világban. Ma viszont hazáján belül és kívül gyakran a csalódottság a jellemző az elnök teljesítményével kapcsolatban. Hogy miért, az a könyvnek az Obama első kétéves teljesítményét elemző utolsó fejezeteiből derül ki, melyben Bokor jó néhány, a napi sajtó által is elhanyagolt körülményre derít fényt, például a nagy biztosítótársaságok Obama egészségügyi reformjával való mindenre elszánt ellenállására.
Tény, hogy az USA megítélése számottevően javult, de a nagy problémákra adott válaszok nem bizonyultak történelminek. A gazdasági fordulat nem következett be, az egészségügyi reform nem várt ellenállásba ütközik. Ámbár a légkör javult, de nem lett minőségileg más az USA és Európa kapcsolata, a terrorizmus veszélye nem szűnt meg, bár az al-Kaida lefejezése bizonyára növeli Obama újraválasztásának esélyét.
Három évvel Obama megválasztása után kiderül, hogy ez a politikus sem tévedhetetlen, nem messiás, és nincsenek lerövidített utak, vagy ahogy az angol mondja, „short-cuts” a problémák megoldására. Konszenzusépítés nélkül neki sem megy. A szerző Obamája nem csodagyerek, nem is csupán a „négerkérdés” történelmi megoldásának jelképembere, „csak” egy jó képességű közszolga. Ő is csak ember, mondhatnánk, még ha kétségtelenül különleges is. Akkor hozza a legjobb döntéseit, amikor félreteszi a pillanatnyi népszerűségi mutatókkal kapcsolatos aggodalmait és határozottan cselekszik.
Bin Laden megsemmisítése is ilyen döntés volt, hiszen fennállt a terrorcselekmények élénkülésének veszélye. Ugyancsak félretette Obama a közelgő választásokkal kapcsolatos aggodalmait, amikor hagyta magát meggyőzni Hillary Clinton által, hogy Amerika nem maradhat semleges, amikor Kadhafi a civil áldozatok legyilkolásával fenyegetőzött. A NATO-akció Amerika nélkül kudarcra lett volna ítélve. Obama lassan megértette, hogy nem csupán az USA, de a szabad világ vezetője is. Sem Amerika, sem pedig Európa nem kerülheti meg a tényt, hogy a globális kihívásokra csak együtt, a legszorosabb szövetségben tudunk értékrendünknek megfelelő válaszokat adni. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai elnök és a világpolitikai balansz közötti szoros összefüggés még jó ideig meghatározó marad a világ dolgairól való gondolkodásunkban.
Az Obama-jelenség – megválasztása körülményeinek és egyéniségének – megértése a hivatásos diplomata, a külpolitikai szakértő és a laikus számára egyaránt fontos, s ehhez nagy segítség ez a könyv. Ennél is fontosabb azonban, hogy Bokor kitűnő politikai érzékkel, Amerika alapos ismeretével, az emberi tényezők iránti fogékonysággal mutatja be Obama elnöki filozófiáját, gyakorlati tevékenységét, konfliktusait és sikereit. A szerző szenvedélye nem párosul vagdalkozással és indulatokkal.
A könyv egyszerre izgalmas és tárgyszerű. Nagy erénye, hogy Obama és az „amerikai álom” iránti kétségtelen szimpátiája ellenére Bokor elkerülte az olcsó klisék csapdáját. Megkockáztatom, a könyv nem is csak Amerikáról, hanem a demokrácia megújulási képességéről, de legalább annyira napjaink Magyarországáról is beszél. A szerző könyvei rendszerint többről szólnak, mint amit ígérnek. Az Obama-könyvnek az izgalmas választási riport mellett van mondandója arról is, hogy mit nevezünk politikai tisztességnek a XXI. században, hogyan lehet kiszámítani és megjelölni az arányokat közéletiség és magánérdek, ambíció és felelősség, hatalomvágy és küldetéstudat között.
Első Obama-könyve (Barack Obama szupersztár) után a szerzőnek nem volt más választása, mint a folytatás. Ugyanakkor a jósolgatás buktatóját Bokornak alighanem sikerült elkerülnie, bár a verítékkel és vívódással teli, gazdasági válsággal és katasztrófákkal nehezített első félidőről adott hiteles helyzetkép ellenére a könyvben ott bujkál a folytatás lehetősége Obama számára, beleértve a 2012-es választások megnyerését is. Az alcímben pedig ki is mondatik: ...mindig tovább.
