Rémülten hallgatom a nap mint nap bejelentett, vagy január 1-jétől bevezetésre kerülő újabb és újabb adónemeket (chips, baleseti, üzleti ajándék után fizetendő stb.). A meglévő adónemek emeléséről (áfa, jövedéki stb.) már nem is beszélek. Egyetlen adónemről nem hallok egyetlen szót sem, ez pedig a vagyonadó. Révész Sándor egy korábbi írásában (Az ellenzék luxusa, szeptember 13.) így fogalmazza meg a vagyonadó tulajdonságait: „a legkevésbé lehet elcsalni, a legkevésbé fékezi a gazdasági növekedést, és – ellentétben mindazzal, amit a jelenlegi kormány tesz – csökkenti a társadalmi, vagyoni különbségeket”. Szerintem talán ez volt a legnagyobb baj vele, de csak mostanáig. Nem is értem, hogyan nem jutott idáig eszébe az „új közgazdasági elméletet megalkotóknak” az, hogy milyen módon lehet egy vagyonadót úgy megalkotni, mely szerint az ne csak a gazdagokat érintse. A most benyújtott adócsomag ezt a problémát sikeresen megoldja. Nagyobb lehetőséget ad az önkormányzatoknak az építményekre, telkekre kivethető adó mértékére vonatkozóan, mely szerint januártól az ingatlan forgalmi értékének három százalékát is beszedhetik.

A benyújtott adócsomag ad még egy csapást az igazán szegény nagycsaládosoknak, akik esetleg eljutottak odáig, hogy egy kistelepülésen egy 100 négyzetméternél nagyobb, komfort nélküli lakásban laknak, és ezáltal 100 négyzetméterre adómentességet kaphattak, az új szabály szerint januártól ezt nem kaphatják meg. Ha bújtatva is, de sikerült egy olyan vagyonadó jellegű pénzbeszedési formát kitalálni, amely nem csökkenti a társadalmi és vagyoni különbségeket. Az adócsomag nem elégszik meg ennyivel, mindennek a tetejébe bevezeti a „települési adó” fogalmát, aminek az alapja bármi lehet, kivéve a jövedelmet, és az árbevételt. Azért ez már nem semmi!

Dr. Jókai Oszkár Budapest