Ha a Magyarországon nagy befektetőnek és munkahelyteremtőnek számító németek mellé áll, számítania kell rá, hogy az egyre szigorodó gazdaságpolitikai szabályrendszerbe is be kell tagozódnia, vagyis nemhogy a pénzügyi függetlenség megszerzéséről mondhat le az Orbán-kormány, hanem az ország költségvetési szuverenitását is feladja hosszú időre. Ha a Magyarország iránt különösebb érdeklődést nem mutató brit politika csábításának engedne diplomáciánk, az habitusának jobban megfelelne. A londoni konzervatív vezetés fő célja ugyanis, hogy visszaszerezzen hatásköröket, jogosítványokat Brüsszeltől – ahogy a magyar kormány is kimaradt a Berlin által indítványozott európlusz paktumból. David Cameron brit miniszterelnök pedig azon fáradozik, hogy az eurózónához nem csatlakozott tagállamokat egy blokkba tömörítse.

Ám ebben a csoportban is a perifériára szorulna Magyarország, mert kormányának a demokratikus intézményeket gyengítő tevékenységét e körben is aggodalommal figyelik, ráadásul gazdasági mutatóival sem tűnik ki. Míg Nagy-Britannia, Dánia, Svédország, Csehország és Lengyelország sok tekintetben jobban áll, mint az eurót már bevezető államok zöme, ez a magyar gazdaságról nem mondható el.

A kérdést nemcsak a történelmi párhuzamok és a magyar diplomácia útkeresése miatt nehéz megválaszolni, hanem azért is,mert az EU belső viszonyait jelenleg a kreatív káosz jellemzi. A frontvonalak azonban felsejlenek. A német–francia duó igyekszik diktálni, míg a másik oldalon egyre élénkül a brit diplomácia, hogy ellensúlyozza a valutaövezet megerősödésének esetleges hátrányait.

Orbán Viktor és David Cameron

A német és a francia kormány az euróövezetben a gazdaságpolitikák összehangolását szorgalmazza, méghozzá az alapszerződés átfogóbb módosítása révén, ami föderatív irányba tolhatja az unión belül az eurótérséget. Ha viszont intézményesül az eurózóna, főállású elnököt kap, s évente kétszer külön csúcstalálkozót tart, annak beláthatatlan következményei lehetnek a kívülmaradókra. Mint ahogy a minap a Financial Timesban, két feltűnő cikkben felvázolta a volt brit külügyminiszter, David Owen, valamint az euró elméleti szakértőjének számító David Marsh és az uniós reformmal foglalkozó Charles Grant: kétsebességessé válhat Európa, a tizenhét tagú eurózóna kiemelése a huszonhetes körből az egységes belső piac csorbulásával, a kereskedelmi elzárkózás erősödésével járhat. Márpedig Londont a közös piac előnyei tartják az EU-ban. Válaszként ezért most intézményesítené az eurózónán kívüli tíz uniós tagállam tömörülését, szintén saját csúcstalálkozókkal.

A magyar diplomácia egyelőre ellenzi a szerződésmódosítást, hogy ne kelljen szembenéznie a súlyos dilemmával. De az események hamar fölébe kerekedhetnek. S a múltból meg a gyermekmondókából is tudjuk, hogy a hinta-palintának zsupsz a vége.