Úgy néz ki: ebben a felemelkedő országban a szülő dolga – ahogyan az a nevében is benne van – az lesz majd, hogy szüljön. Egészséges, potenciálisan jó állampolgárt, szükség esetén hű katonát, okos szavazót határainkon innen és túl. A tanítást, meg a nevelést pedig bízza rá a polihisztor államra, hiszen nincs is olyan szakterület széles e világon, melyhez ne az értene a legjobban.

A laikusokat meg úgy kiűzik az iskolákból, mint a templomból a kufárokat Jézus. A laikusok alatt – mint azt körútja szombathelyi állomásán az államtitkár asszony fejtegette – a szülőket és a gyerekeket kell érteni. Az iskola ugyanis nem valamiféle szolgáltatás, mint ahogyan ezt az elvetemült liberálisok gondolták. Ha ugyanis az volna, akkor az érintettek – a megrendelők –meg is fogalmazhatnák igényeiket, s akkor aztán olyan értékeket kellene közvetíteni, amire vágynak. Ez azonban nem május elsejei kívánságműsor, a „tanítás tartalmát az állam határozza meg”, mégpedig a kétharmados többséget kapott politikai erők értékrendje alapján. Az állam tehát más bokros teendői mellett tanít, nevel. És szórakozik. Rajtunk, velünk. Meg a pedagógusokkal is.

Pénzt, becsületet, méltóságot nem tudnak adni nekik, kapnak majd önállóságnak nevezett piti álhatalmat. Hoffmann meséi szerint „a szakmai önállóság büszkeséggel tölti el a pedagógusokat”. A laikusoktól való mentesítés után ugyanis a tanárok látszólag a pedagógia egyeduralkodói lesznek az iskolákban, valójában állami végrehajtók, vélhetően a miniszter által kinevezett igazgatók irányításával.

Ha más neveli a gyereket, hát más neveli, egy gonddal kevesebb, mondhatják a szülők. (Megjegyzem, lehet, hogy sokan így is gondolják egy olyan országban, ahol a szülők korábban azért tüntettek az utcán, hogy kisgyerekeiket megbuktathassák a pedagógusok.)

Mindenesetre a gondoskodó állam anyja helyett anyja lesz a gyereknek. Meg apja is.

Állami gondozott lesz egész Magyarország.