Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy a hivatalos cáfolat dacára Gál András Levente közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár mégiscsak „felvette a kapcsolatot a Fővárosi Ítélőtáblával”, ahogy a Mazsihisz nyilatkozata szerint ő maga fogalmazott a zsidó szervezetek képviselői előtt a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumának átalakítása ügyében, méghozzá a kormány szándékainak megfelelő döntés ellen benyújtott fellebbezések miatt.

Az sem lepne meg, ha felhívta volna a kuratóriumból kikerült három volt kurátort, akik megfellebbezték a döntést, noha az államtitkár szerint „jogorvoslati kérelmük alaptalan”. Ő már csak tudja, minek ide még egy időt rabló bírósági forduló.

Nem a bírósággal kapcsolatba lépő Gál András Levente lenne mostanság az egyetlen, aki zárójelbe teszi a demokratikus szabályokat, semmibe veszi a hatalmi ágak szétválasztásának elvét és gyakorlatát... Bár lehetséges, hogy mindig is ez volt nálunk a gyakorlat, csak más államtitkárok és miniszterek nem kotyogták el, ha „a kormány szándékainak megfelelő döntés ellen benyújtott fellebbezések miatt” kapcsolatba léptek a másodfokon eljáró bírósággal. Esetleg mások diszkrétebben csinálják, ezért nem tudunk róla.

Még a rendszerváltozás hajnalán Magyarországon járt a kanadai legfelsőbb bíróság elnöke. Újságírókkal beszélve a bírói függetlenségről ő mesélte el egy miniszter rapid bukásának történetét. A tárcavezető épp egy törvénytervezeten dolgozott, amikor megtudta, hogy az adott témában hamarosan kezdődik egy bírósági per. Lévén a kanadai jogrend a bírói precedensekre épül, fontos tehát számára, hogy mire jutnak, gondolta, megkérdezi, mikor kezdődik a per, amiből következtethetett volna az ítélethozatal várható időpontjára. „Időben értesítünk mindenkit a per kezdetéről.” Így hárította el az érdeklődést a bíró. Másnap a miniszter kénytelen volt benyújtani lemondását, mivel érdeklődését többen úgy értelmezték, hogy „sürgetni akarta a független bíróságot”, ami jogállamban a végrehajtói hatalom részéről elfogadhatatlan. Nálunk ilyesmi nem fordulhatna elő. És nemcsak azért, mert kétharmados többségének birtokában a kormány úgy (olyan gyakran és oly módon) írja át és felül a jogszabályokat, sőt ezer éve alkalmazott jogelveket, ahogy kedve tartja.

Szóval nincs mit csodálkozni. Azon talán egy kicsit mégiscsak, hogy a bíróságok is hallgattak. Sem az ítélőtábla, sem a Legfelsőbb Bíróság máskor a bírói függetlenségért szóban legalábbis oly harcosan kiálló elnöke nem tartotta fontosnak tiltakozni Gál András Levente lépése miatt. Pedig a bírói függetlenség védelmében kikérhették volna maguknak, hogy nekik bárki csak úgy szóljon konkrét ügyekben. Még mielőtt a mezei jogkereső polgárok azt gondolnák, hogy bizonyos esetekben az államtitkárok diktálják az ítéleteket is.