Még a nyár közepén az egyik tévécsatorna műsorában rábukkantam a Forró éjszakában c. 1967-es, Oscar-díjas amerikai mozira, amelyben a nagyszerű és rendkívül rokonszenves afroamerikai színész, Sidney Poitier Tibbs felügyelőt játssza. Ennek olyan nagy sikere volt, hogy nyomán több Tibbs-fim, sőt tévésorozat is született. Persze nekem is azonnal eszembe jutott a tíz évvel korábban készült Megbilincseltek, ahol Sidney Poitier Tony Curtisszel párban rendítette meg a közönséget. Ezek a katartikus hollywoodi filmek fontos lépések voltak a fajgyűlölet felszámolása felé vezető úton. Meganynyi amerikai filmben, tévéfilmben és sorozatban jelentek meg a megnyerő, fekete szereplők, amíg odáig jutottunk, hogy Obama elnök lehetett. Az önfeledten szórakoztató Cosby-show és számtalan tévéprogram mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államokban integrálódtak az afroamerikaiak.

Évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy olyan, széles közönséghez eljutó, drámai, izgalmas, többrészes tévéfilmet kellene készíteni, amelyben a főhős, akit ártatlanul vádolnak meg, és akinek természetesen drukkolni fog a közönség, megnyerő, vonzó külsejű cigány ember. Nem sokkoló művészfilmre gondolok, hanem hatásos, vállaltan hollywoodi jellegű, humanista elkötelezettségű fi lmre, tévésorozatra, szappanoperára. És miért ne lehetne olyan andalító, szórakoztató tévéfilmeket készíteni, ahol cigány és fehér bőrű fiatal szeret egymásba?

Korábban elmondtam már ezt olyanoknak, akik tehettek volna valamit ezért az ügyért; bólogattak, hogy igazam van, és széttárták a kezüket.

Most úgy tűnik, nagyszabású és nagy költségvetésű fi lmsorozat is készülhet a köztelevízióban. A magyar kormány többször is megerősítette a cigányok társadalmi integrációja melletti elkötelezettségét, és szívesen hivatkozik arra, hogy kidolgozta az egységes európai romastratégiát. Másrészről bátran vállalja a nem ortodox megoldásokat. Nos, ezt még soha nem próbálták meg Magyarországon. Talán most itt van a történelmi pillanat, amikor a magyar közszolgálati televízió nekiveselkedhet annak, hogy a minőségi szórakoztatás egyúttal a legfeszítőbb társadalmi problémánk feloldását is szolgálja. Nem lehetne, hogy marslakók helyett rokonszenves cigány szereplők jelenjenek meg végre a képernyőn?

A szerző tanár, volt nagykövet