Az LMP koncepcionálisan továbbra is támogatja egy, az átlagos lakóingatlanokat nem érintő (!) ingatlanadó bevezetését, de a Matolcsy György által meghonosított szokásokkal ellentétben előbb szeretnénk megvizsgálni, hogy az új adónem bevezetése milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Terveink szerint e munka elvégzése után még az őszi, de legkésőbb a tavaszi ülésszak során meg is tesszük ez irányú törvénymódosítási javaslatainkat.

Mindemellett programunknak és mindennapi kommunikációnknak szerves részét képezik más vagyoni típusú, illetve a közteherviselést igazságosabbá tevő javaslatunk. Csak néhány példával élve: jeleztük, hogy átalakítanánk a gépjármű-adóztatást, mely két komponensből állna össze.

Adóalapnak a gépjármű értékét tekintenénk, a tényleges fizetendő összeget azonban módosítja a jármű környezetterhelése. Ha figyelemmel kíséri az őszi ülésszakot is, látni, hallani fogja, hogy a tőkejövedelmeket a jelenlegi 16%-os kulcsról 20%-ra emelnénk, majd a progresszív adórendszer visszaállítása után – és a megfelelő hatásvizsgálatok fényében – ezeket a jövedelmeket is bevonnánk az egységes jövedelemadó-alapba. A progresszív szja-rendszer 40%-os kulcsát csak a legjobban keresőkre, az évi 7 millió forint fölötti jövedelemre alkalmaznánk.

Azért, hogy semmilyen jövedelmet ne lehessen eltitkolni, mindemellett tervezzük a vagyonosodási vizsgálatok drasztikus szigorítását és automatizálását. Az így elért többletet egy átfogó ökológiai adóreformra fordítanánk, melynek keretében soha nem látott mértékű járulékcsökkentést hajtanánk végre. Ennek másik eleme az energia- és erőforrás-felhasználás közteherviselésének átalakítása lenne, mely forrást biztosítana a gazdasági fejlődéshez elengedhetetlen oktatási, egészségügyi és zöldgazdaság-fejlesztési programokra.

Üdvözlettel Vágó Gábor országgyűlési képviselő

Kedves Vágó Gábor!

Köszönöm az értékes felvilágosítást. Egy képletes kapuról csak akkor derül ki, hogy nyitva van, ha a nyilvánosság előtt kitárják. Vegyük úgy, hogy ezennel kitárták, nem döngettünk hiába.

Révész Sándor