Szociális vészhelyzetre hivatkozva feltörték a Hungast közétkeztetési vállalat által üzemeltetett, de elszámolási viták miatt korábban bezárt konyhákat a Pest megyei közgyűlés intézményeinek alkalmazottjai, hogy feltálalhassák az ellátottak étkezési adagjait. Ebben a hírben alighanem több jelzés lelhető fel közállapotainkról, mint a politikai elemzésekben. Egy máshoz szokott puhány svájci például talán fel sem fogja, hogy miként lehetséges ez egy jogállamban: egy több százezer polgárt képviselő hivatalos intézmény sok hónapon át nem fizet egy olyan szolgáltatásért, amelyet amúgy folyamatosan igénybe vesz és minőségével kapcsolatban korábban soha szót nem emelt, aztán önhatalmúlag visszafoglalja a korábban szerződéssel átadott főző-tálaló helyeket – és ezen közintézmény választott vezetője még mindig a helyén lehet.

A Hungast-ügy kapcsán korábban „csak” azt tartottuk elfogadhatatlannak, hogy a megyei közgyűlés seperc kijelentheti elismert tartozásáról, hogy márpedig azt belátható időn belül nem fizeti meg. Azóta történt egy s más. A korábban a lepukkant konyhákat is átvevő, ott a rendkívül szigorú minőségbiztosítási előírások teljesítéséhez százmilliókat beruházó cég vállalta például, hogy ha a közben keletkező „tálalási” számlákat (az ilyesmihez is kell minőségbiztosított konyha) legalább rendezi a közgyűlés, a fennmaradó részről beszélhetnek később is, de ami a legfontosabb: az ellátott idősek és gyerekek nem maradnak felszolgált étel nélkül. A közgyűlés még az e havi néhány tízmilliós tételeket sem rendezte. Emiatt kellett bezárni a konyhákat, maradt munka nélkül kétszáz, máshoz nem igen értő, „alacsonyan kvalifikált” családos ember – aki egyébként a közgyűlést is irányító politikai erő szerint éppen legfőbb célpontja az elhatározott kormányzati munkahelyteremtésnek. De az időközben milliárdosra duzzadt tartozást nem bírta tovább a Hungast, bezárta az ajtókat – a közgyűlés viszont levágatta a lakatokat. A másén biztos olcsóbb főzni.

A közétkeztetés körül izzik a levegő. A humántárca körlevélben jelzi, hogy a közkonyhákban milyen „egészségtelen” alapanyagok felhasználását kell elkerülni, a megyei közgyűlés nem fizet a fővállalkozónak, miközben más beszállítók vidáman megkapják a pénzüket. A vidékfejlesztési tárca jelentős erőfeszítéseket tesz a közvetlen, de nehezen ellenőrizhető őstermelői beszállítások ösztönzésére és hírek keringenek arról is, hogy ismét korlátozni kívánják az egy helyen kimért adagok számát. Jó, virágozzék ezer kis virág az ellátottak milliós rétjén. Csakhogy ezen elképzelések éppen az állami ellenőrzés azon szigorú rendelkezéseit puhítják, amelyeket a biztonságos és nyomon követhető ellátás érdekében hoztak meg korábban. Ja, és vernek le mellesleg a sztárvendéglősöktől lefelé mindenkin, egészen a lacikonyhásokig. Legalábbis elvileg. Mert a „szociális kényszerhelyzet” miatt birtokba vett konyhát mostanában aligha látogatja meg a tisztiorvos. El sem merem képzelni, mi lenne itt egy tömeges hasmenés után. Még az is lehet, azért is a Hungast felelne.