Thomas Melia amerikai helyettes külügyi államtitkár Washingtonban a külügyi bizottság európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó meghallgatásán kritikusan szólt a magyar alkotmányozásról, a média helyzetéről és az egyházügyi törvényről. A Fidesz európai uniós képviselője, Deutsch Tamás ennek hatására feltette a kérdést a Twitteren: „Ki a fasz az a Thomas Melia?” A bejegyzés értékelésétől eltekintve világítsuk meg, ki is az a Thomas Melia, már ami a Magyarországon zajló folyamatokkal kapcsolatos kompetenciáját illeti.

A Fideszhez közel álló Századvég Kiadó 1994-ben A demokrácia új határvidékei címmel tanulmánykötetet jelentetett meg. A szerzők – köztük például Madeleine Albright, későbbi amerikai külügyminiszter – a kelet-európai választások tapasztalatait, a rendszerváltások folyamatát elemezték. Az egyik tanulmány a magyar átmenetről szólt. Írója alapos történelmi és politikai ismeretekről tett tanúbizonyságot Magyarország 1990. március 25. című dolgozatában. (Ezen a napon rendezték a szabad választások első fordulóját.)

Az amerikai elemző a washingtoni National Democratic Institute megbízásából a választások megfigyelésére irányuló program vezetőjeként tartózkodott hazánkban.

A szerző elismerően beszélt a magyar változásokról. Azt állította, hogy a posztkommunista világban Magyarországnak van (volt) a legegyértelműbben demokratikus politikai rendszere és a legszilárdabban nemzeti kormánya. Megállapította, hogy nőtt az infláció és a munkanélküliség, de Magyarország vonzó hely a nyugati befektetők számára. Más országokhoz képest előnyt jelentett, hogy itt nem volt etnikai alapú viszály. 1989 januárjától élt a sztrájkjog, volt gyülekezési szabadság, új népszavazási törvényt alkottak, átértékelték 1956-ot. Vita folyt ugyanakkor az állami tulajdonú médiumok fölötti ellenőrzés körül.

Az elemző kiemelte 1989. június 16. jelentőségét, megállapította, hogy az újratemetésen már nem a regnáló kormányé, hanem az ellenzéké volt a főszerep. Szó esett a Független Jogász Fórumról, az Ellenzéki Kerekasztalról, a négyigenes népszavazásról, a választási eredményekről és az MDF–SZDSZ-paktumról is. A konklúzió ez volt: „1991-re a magyar a posztkommunista Európa legjobban kidolgozott politikai rendszere.” A tanulmány szerzője most az Obama-adminisztráció európai ügyekért felelős helyettes államtitkára: Thomas O. Melia.

Ezek alapján feltételezhetjük, hogy Thomas Melia nem szorul tanácsadók tájékoztatóira ahhoz, hogy tudja, Magyarország ma hova tartozik. Washingtoni beszédében ezt hangsúlyozta is: „Magyarország az EU és a NATO fontos tagja” – mondta. Még azt is feltételezhetjük, hogy értünk haragszik és nem ellenünk, hiszen nem lehet véletlen, hogy az általa említett országok közül elsőként szólt Magyarországról. S rajtunk kívül csak Európa határvidékéről: Ukrajnáról, Oroszországról, Albániáról, Koszovóról, Bosznia-Hercegovináról, Törökországról.

Melia bizonyára hallott arról is,hogy „az állami tulajdonú médiumok fölötti ellenőrzés” kérdése permanens médiaháborút generált Magyarországon, és hogy a közszolgálat ma már inkább csak pártszolgálatot jelent. Abban is biztosak lehetünk, hogy a helyettes államtitkár tanulmányozni fogja a készülő választási törvényt és a többi sarkalatos jogszabályt. Ennél biztosabbak csak abban lehetünk, hogy ha ezekben a demokráciát, a szabadságot korlátozó szabályozást talál, akkor ismét szólni fog. Azért fog szólni, mert Magyarország barátja, és sokkal többet tud róla, mint Deutsch Tamás róla.

A Fidesz mosdatlan szájú politikusa nyilván arról sem tud, hogy Melia a rendszerváltás hónapjaiban személyesen bábáskodott a (liberális) Fiatal Demokraták Szövetsége körül. Személyes tapasztalatai ma már nyilván ritkábbak az itteni történésekről, de biztosak lehetünk benne, hogy kritikus megszólalása előtt konzultált a nemrégiben Magyarországon járt amerikai külügyminiszterrel, Hillary Clintonnal. De vajon tudja-e Deutsch képviselő, hogy ki a... az a Hillary Clinton?

A szerző újságíró