Ha esetleg volna a kormánynak szabadon elkölthető 800 millió forintja, és ilyen fontos célokra miért is ne lenne, akkor nyugodtan kezdeményezhetne egy újabb lakossági levelezős konzultációt, most a felsőoktatás tárgyában. Ilyen kérdésekkel:

1. Vannak, akik azt mondják, hogy a társadalmi felemelkedés kulcsa a tanulás, ezért nem szabad szűkíteni a felsőoktatásban tovább tanulók számát. Mások azt mondják, a felsőoktatásba csak a legjobbak kerüljenek, ezért csökkenteni kell a felvételi keretszámokat.

2. Vannak, akik azt mondják, az egyetemi autonómia sérthetetlen, ezért a kormány nem szólhat bele abba, kik legyenek a rektorok, de abba se, kik működtessék a büféket. Mások azt mondják, az államnak joga van a mainál erőteljesebben beleszólnia a felsőoktatási intézmények működésébe.

3. Vannak, akik azt mondják, az államnak alapvetően a hallgatókon keresztül kell finanszíroznia az egyetemeket, mert az növeli a versenyt, és érzékennyé teszi a rendszert a munkaerő-piaci folyamatokra. Mások azt mondják, hogy az államnak az egyetemeket közvetlenül kell finanszíroznia, függetlenül a hallgatók választásától, mert fontos érdek a kiválasztott intézmények megmaradása.

Stb.

Akár előre bemondható, hogy Szijjártó Péter mely válaszokat hirdeti ki majd, döntő fölénnyel. Hangozhatnának persze a kérdések úgy is, hogy a Fidesz 2010 előtti és utáni álláspontjai közül lehetne választani.

1. 2010 előtt azt mondtuk, hogy a felsőoktatásra több pénzt kell költeni, a pénzkivonó szocialista-liberális kormányok elveszik a jövőt gyermekeinktől. 2010 után azt mondjuk, 36 milliárd forintot kell kivonni a felsőoktatásból, de ez nem megszorítás, hanem átszervezés.

2. 2010 előtt azt mondtuk, hogy a tandíj hazaárulás, és mi olyat sosem vezetünk be. 2010 után azt mondjuk, hogy növelni kell a költségtérítést fizető hallgatók arányát, másrészt növelni kell a költségtérítés összegét, de ez nem tandíj, hanem önkéntes hozzájárulás.

3. 2010 előtt azt mondtuk, hogy a felvételi keretszámok szűkítése súlyos bűn, mert akkor csak a jómódú gyerekek tanulhatnak tovább. 2010 után azt mondjuk, hogy jelentősen szűkíteni kell a keretszámokat, mert az egyetem nem a középszernek való.

4. 2010 előtt azt mondtuk, hogy az egyetemi autonómia súlyos megsértése lenne, ha az egyetemek irányító testületébe a kormány delegálhatna tagokat, ezért Alkotmánybírósághoz is fordultunk. 2010 után azt mondjuk, hogy még a rektor kiválasztásába is bele akarunk szólni.

5. 2010 előtt azt mondtuk, hogy a hallgatóknak mindig igazuk van, bármit követelnek, valamint bíráltuk a diktatórikus kormányt, mert nem egyezik meg a szakmai partnerekkel, csak áterőlteti elképzeléseit. 2010 után azt mondjuk, hogy az emberek felhatalmazásával azt is elfogadhatjuk, ami ellen minden érintett tiltakozik.

Stb.

Aztán be lehetne jelenteni, milyen sikeres volt a konzultáció, majd a parlamentben megszavazzák, amit akarnak.