Az itt írt gondolatokat Révész Sándor kiváló cikke (Kegyházi önkény) inspirálta az egyházakkal kapcsolatos állami tevékenység tervezett átalakításáról.  A jogállami értékeket romboló egyházpolitikai metódus ugyanis kétségbeejtően hasonlít a civil szervezetek állami támogatásának elmúlt hónapokban tapasztalt átalakításához. A módszer lényege ugyanaz: ha közvetlenül egy jogállami bástyát a Fidesz-állam nem tud eredményesen támadni (mint például egyházi ügyekben a vallásszabadságot, civil ügyekben pedig az egyesületek és alapítványok autonómiáját), akkor helyezzen reflektorfénybe egy részproblémát; egy valós, de a rendszer egészéhez képest kis fajsúlyú jelenséget, s ennek megszüntetése céljából „legyen kénytelen” korlátozni vagy felszámolni a közvetlenül még nehezen támadható demokratikus jogállami alapértéket.

Az egyházi ügyekben ilyen kisebb jelentőségű, de létező visszásság az „álegyházak” alapítása; civil ügyekben pedig a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) néhány tucat választott tisztségviselője szervezeteinek részesedési aránya a tízezres nagyságrendű éves támogatotti körben. Mindkét jelenség alkalmas arra, hogy indulatokat generáljon az érintett közvéleményben, s ezek pedig alkalmasnak tűnnek a Kormány számára ahhoz, hogy a rendszer egészét – az egyházak állami elismerését illetve a civil szervezetek kormányzati támogatását – fundamentális mélységben átalakítsa! (Ha bárkiben komoly kétség merülne föl abban a tekintetben, hogy vajon meg lehet-e oldani a fenti „ürügyproblémákat” kevésbé rendszerátalakító intézkedésekkel is, akkor Révész Sándor egyházügyi igenje mellé teljes meggyőződésemmel és civil tapasztalatommal teszem hozzá a civilügyi igent! Nem kellett volna hozzá más, mint egy reális szintben maximálni az NCA tisztségviselői érintettségébe tartozó szervezetek pályázói eredményességét. Vagy pedig a normatív, illetve anonim bírálat több lehetséges eszközéből bevezetni egyet..., de ez már egy másik vita lenne.)

A Fidesz-állam nem az NCA nyilvános, demokratikus önkormányzatiságra épülő választási rendszere által legitimált, a Kormánytól független Tanácsban és Kollégiumokban hozott döntések útján kívánja támogatni az értékeihez közel álló és vezetőinek ismeretségébe, érdekeltségébe tartozó civiljeit, hanem közvetlenül a Kormány által elfogadott listáról. (Lásd a 49/2011. (III. 30.) Korm. rendeletet.)

A civil támogatási rendszert központosítják, visszaállamosítják, újrapolitizálják (értsd: minden korábbi társadalmi elosztó- és egyeztetőmechanizmus kiiktatását). Ezt jelzi az a tény, hogy az NCA 2011. évi felhasználható forrásának kétharmadát elvették, az idei pályázati időszakot szintén egyharmadára csökkentették; s a Tanács számára a minisztériumi főosztály leiratban közölte, hogy melyik kollégiumnak mennyi lett a felhasználható forrása a minisztériumi keret Kormány általi zárolása következtében. (Ezzel „csak” annyi a probléma, hogy az NCA-törvény szerint a Tanács kizárólagos hatásköre az alapprogram forrásmegosztása. A miniszter tehát dönthet arról, hogy az NCA-nál mennyi forrást zárolnak, de a zárolt összegeknek a kollégiumok közötti felosztásáról a Tanácsnak lett volna joga határozni! A gyakorlatban elvonták a Tanács hatáskörét a Kollégiumok forrásai vonatkozásában.)

Az NCA-tól elvett hat és fél milliárd forintot a kormányzat kétszáz civil szervezet között tételesen felosztotta. (Tette ezt kormányrendelettel, ami már önmagában jól jelzi, hogy a támogatások elosztásának ezt a módját a Kormány nem csupán alkalmi támogatási korrekciónak, hanem rendszeralkotó jellegűnek tartja.) Míg tehát az NCA a választott kollégiumai útján 2011-ben elosztott, 10 000 civil szervezetet érintő 2,7 milliárd forint/év támogatás felett rendelkezik; addig kormánytagok és hivatalnokok nyilvános pályázaton kívül (és ki tudja mi szerint?) elosztott összesen 6,5 milliárd forint felett diszponálnak 200 (!) civil szervezet működési célú támogatása jogcímén! Ha valami, hát ez bizonyosan a civil támogatási rendszer központi állami újraszabása és az NCA Fidesz-állam által beígért „hatékonnyá tételének” első lépése. (A második lesz valószínűleg a Tanács megszüntetése és a Kollégiumokban az állam által delegált vagy felkért emberek többségének biztosítása – mint ahogy erről a kormányzati megnyilatkozások már jelzéseket adtak.)

Az biztos, hogy az NCA választott tisztségviselőinek a pályázati nyertesek közötti túlreprezentáltsága megszűnik. (Mint egyébként minden választott civil képviselőnek, érdekvédőnek, jogvédőnek összes olyan hatásköre, amely valamely kormányzati döntés előkészítésében a konzultációs válaszlevélen túl még fennállt.) S az is biztos, hogy e részprobléma, mint politikai „üveggyöngy” megoldásával együtt az NCA-t, mint Európa-szerte újszerű, az államtól a tételes támogatási döntések szintjén független, a választottság okán pedig legitimitásában megkérdőjelezhetetlen civil támogatási rendszert felszámolták. Helyébe a Fidesz-állam által meghirdetett világos, egyértelmű, átlátható, direkt és hatékony kormányzati civil támogatási rendszer lép: a kormányfő, a miniszter, az államtitkár és néhány „erősebb” politikus ismereteit, látókörét, ismeretségeit, értékeit, mániáit, hobbijait megjelenítő „jó önkényének” megfelelően.

Most még csak a működési támogatások rendszeréről beszélünk. Ősszel már a civil szervezetek nyilvántartásba vételéről, közhasznú minősítéséről, a közfeladat-ellátásban projekttámogatásokról, és persze hangsúlyosan az állami felügyeletről, civil szervezetek törléséről, felszámolásáról, megszűntnek nyilvánításáról lesz szó. Nyilván majd akkor is az átláthatóság, a világos struktúrák kialakítása és a rend megteremtése érdekében, s a „jó önkény” jegyében.

Ha van Isten, akkor az (is) óvjon minket az állami vezetők jó önkényétől… S persze nem ártana emellett néhány jogállami fék, ellensúly vagy kontroll! Például az NCA választott testületeinek kormánytöbbségűvé alakítása is egy ilyen „hatékonysági akadály” felszámolása lesz a „jó önkény” útjából.

A szerző jogász