Az unió 27 országának legkiválóbb polgárai közül választja ki a díjazottat a képviselők jelöltjei közül az Európai Parlament pártjaiból álló bizottság, valamint a parlament elnöke, Jerzy Buzek. A kitüntetést olyan személyiségek kaphatják meg, akik a humánum, a megértés és az együttműködés értékeit erősítik életükkel, munkásságukkal és közéleti tevékenységükkel.

Ferge Zsuzsa szociológus megtestesíti mindazt, amiért e díjat létrehozták.

A magyarországi szegénység és szegregáció mögött rejlő mélyebb társadalmi összefüggéseket már akkor kutatta, amikor még beszélni sem volt szabad ezekről a jelenségekről. Nevéhez fűződik a magyar szociálpolitikai és szociálismunkás-képzés elindítása. Függetlenül attól, éppen ki volt kormányon, Ferge következetesen képviselte a legelesettebbek érdekeit. Természetesen ő sem lehet próféta a saját hazájában.

Az európai szinten elismert akadémikus tanításai egyre kevésbé találkoznak a mind türelmetlenebbé váló hazai közhangulattal, amelyet egyszerre irányítanak és szolgálnak ki azok a pártok, amelyek az éles szembenállás közepette, ezen a területen meglehetős összhangban jelölik meg az ország legszegényebb rétegeiben a társadalmi problémák okait.

Elkeserítette, amikor a hozzá elméletben közelebb álló baloldali kormány engedett a kísértésnek, és átvette azokat a jelszavakat, sőt „szociálpolitikai” ötleteket, amelyek a lecsúszástól félő alsóközéposztály indulatait a még szegényebbek megregulázásával kívánta kezelni.

Ferge Zsuzsa szociológus

Ferge élesen kritizálta az Út a munkához programot, amely úgy próbálta megszelídíteni a monoki mozgalommal elhíresült segélyért közmunkát modellt, hogy közben átvette és legitimálta annak előfeltevését: azért nem dolgoznak sokan, mert a jelenlegi segélyezés mértéke mellett nem éri meg munkát vállalni. Tovább kell hát szigorítani a jogosultsági feltételeken (egy családban egy ember kaphat segélyt) és ha valódi munkát nem is tudunk adni, legalább látszattevékenységre kell rávenni azokat, akiket a többség ingyenélőknek tart. A mostani kormány politikája, a segély összegének csökkentésével, a tankötelezettség korhatárának leszállításával, a rendészeti kérdéssé tett új közmunkaprogram ezen az úton megy tovább, még radikálisabban szembeállítva az egyes társadalmi csoportokat.

Ferge Zsuzsa, ahogy eddig, most is elmondja, miért nem helyes ez a politika, miért nem helyes végleg magukra hagyni a nyomorgókat, miért nem helyes megfeledkezni arról, hogy ezekben a családokban gyerekek is vannak, akik nem tehetnek semmiről. A szülőkre mért büntetés a gyerekeket is sújtja.

Az érvei egyszerre erkölcsiek és tudományosak.

A gyerekszegénység felszámolása morális kötelesség, ugyanakkor elemi társadalmi érdek is, mert integráció nélkül nincs esély a tartós munkanélküliség, az átöröklő hátrányos helyzet megszüntetésére. Mint társadalomtudós azt tárta fel, hogy a tartós munkanélküliség, a segélyen élés nem oka, hanem tünete a problémáknak.

Mint humanista a részvét és az elemi szolidaritás nevében azt javasolja, hogy a nyomorban élőktől ne vegyük el a túlélést jelentő minimális juttatásokat. Korszerűtlen nézetek a mai Magyarországon. Kis reménysugár, hogy a mai Európában, ahova tartozunk, díjat érnek.