2010. május 10-én jelent meg a Népszabadságban Vasárnapi történet című írásom, amelyben a kiskereskedelmi üzletek vasárnapi zárva tartásának várható negatív következményeit igyekeztem sorba szedni. A vasárnapi nyitva tartás melletti érveim között hangsúlyoztam: krízishelyzetben, magas munkanélküliségi ráta és alacsony foglalkoztatási aktivitás mellett nincs realitása a munkaidőalap ilyen jelentős csökkentésének. Eltelt egy év, a kormány és a parlament is hamarosan napirendre tűzi a „szabad vasárnap” bevezetéséről szóló KDNP-törvényjavaslatot.

Wolfgang Katzian, az Osztrák Szociáldemokrata Párt képviselője üdvözölte a kezdeményezést, s kiemelte: Ausztriában társadalmi megállapodás van arról, hogy a vasárnapnak munkamentesnek kell lennie. A KDNP frakcióvezetője hozzátette: javaslatuk fő szabályként rögzíti, hogy a vasárnap munkaszüneti nap legyen, de emellett évente 12 alkalommal lehetővé tennék, hogy üzletek kinyissanak, így például üdülési szezonban, vagy ünnepek előtt. A családi vállalkozások – ahol nincs alkalmazott – szintén nyitva tarthatnának, így versenyhátrányuk csökkenhet. „A modern rabszolgatartóknak rá kell jönniük, hogy a munkavállalók munka ereje megkívánja, hogy egy közös munkaszüneti nap legyen” – fogalmazott a kisebbik kormánypárt frakcióvezetője. Sáling József, a KASZ elnöke szerint: „Szükség van a hét végi pihenésre, semmi nem indokolja a tőke érdekén kívül, hogy vasárnap az emberek vásároljanak.”

1. Az osztrák politikus (aki egyben szakszervezeti vezető is) álláspontja érthető, hiszen a munkamentes vasárnap Ausztriában társadalmi megállapodáson alapul. Kérdezem: mi hogy állunk ezzel az össznépi egyezséggel? Mikor fogadták el konszenzussal a vásárlók, a kereskedelmi munkavállalók és munkaadók, valamint a kormány képviselői, hogy vasárnap a boltajtók bezáródjanak? Katzian úr támogató nyilatkozata persze logikus, hiszen az itteni hét végi zárva tartás majd nem teszi lehetővé a „sógorok” vasárnapi magyarországi vásárlását és így az osztrák kiskereskedők továbbra is nyugodt szívvel csukva tarthatják boltjaikat.

2. A kisebbik kormánypárt frakcióvezetője közös munkaszüneti napról beszélt és arról, hogy az alkalmazott nélküli (családi) vállalkozások nyitva tarthatják boltjaikat. Hogy is van ez? A rokoni kapcsolattól és az alkalmazási jogviszonytól függ a „szabad vasárnap”? A családtagot nem illeti meg a közös munkaszüneti nap igénybevételének lehetősége? Lehet, hogy a közeli jövőben úgy osztályozzuk majd a munkaadókat: vannak a nagyobb méretű modern rabszolgatartó vállalkozások és az önkéntes rabszolgaságot vállaló családi kisvállalkozások.

3. Bizarrnak tartom azt is, ha egy szakszervezeti vezető (Sáling úr) magabiztosan kijelenti: csak a tőke érdeke a vasárnapi vásárlás. Ezzel az erővel mondhatta volna azt is, hogy nem helyesli a vasárnapi ebéd étteremben való elfogyasztását, a vasárnapi fodrászhoz járást, a hét végi tankolást és a szombat-vasárnapok szállodákban való eltöltését. Halkan jegyzem meg: nemcsak a tőke érdeke a vasárnapi vásárlás (bár egy piacgazdaságban a tőke érdeke nem lehet „ördögtől” való dolog), hanem korábbi felmérés szerint a magyar lakosság közel kétharmada is igényli a hét végi (vasárnapi) vásárlás lehetőségének fenntartását. Szakadjunk el az SPÖ–KDNP–KASZ „áprilisi téziseitől” és érdekszövetségétől, foglalkozzunk inkább a kérdés gazdasági hátterével. A kormány programja és akcióterve épít a belföldi fogyasztás bővülésére, a hazai és külföldi vásárlók növekvő költésére. Remélem, hogy a most készülő minisztériumi hatástanulmány objektív módon mutatja be: milyen következményekkel járhat a KDNP által tervezett korlátozás.

Korábbi szakértői becslések 25 ezer munkahely megszűnését és 250 milliárd forint adó- és járulékbevétel kiesését prognosztizálják, ha a benyújtott törvényjavaslatból megismert elgondolásokat bevezetik. Ez utóbbi összeg megegyezik az állam idei költségvetésében zárolt stabilitási alap nagyságával. Amit félretett idén, azt elveszítheti jövőre. Ha már említettem a 25 ezer veszélyeztetett munkahelyet, akkor arra is ki kell térnem, hogy az üzemidő csökkenése miatt elbocsátott munkavállalók a jövő évtől kezdve a jelenleginél rövidebb időtartamban kaphatnak munkanélküli-ellátást, így még inkább felértékelődik a stabil munkahely.

A kereskedelem több százezer embernek nyújt megélhetést, kár lenne közülük tízezreket elbizonytalanítani munkahelyük biztonságában. Ne feledjük azt sem; ha a kereskedelmi központokban bezárják a nagy alapterületű üzleteket, akkor a multifunkcionális objektumokban vasárnap is működni kívánó egyéb kiskereskedők és szolgáltatást végzők is kárát látják. Sok vendéglősnek, ajándékboltosnak, virágárusnak hiányzik majd a kieső vasárnapi forgalom.

A zárva tartás lelkes támogatói elfelejtik, hogy a tavalyi évtől érvényesített ágazati különadó – mint szektorális adó – nem kerülte el a kiskereskedelmet sem. A nem normatív jellegű, árbevétel alapú különadó bevezetése után nem igazán elegáns a kötelező zárva tartással való fenyegetés: először fizess extra adót, aztán csukd be az üzleted a hét utolsó napján! Bezárt bolt nem termel jövedelmet, bezárt bolt nem fizet adót.

Szóba került, hogy a „nagyok” (280 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzletek) vasárnapi bezárása csökkenti a „kicsik” versenyhátrányát. A „nagyok” versenyelőnye nem a hosszú nyitva tartásból, hanem a tőkefölényből, a jól kiépített beszerzési háttérből, az alkalmazott kereskedelmi technológiából és a rugalmas ár-, illetve üzletpolitikából ered. Ha a nyitva tartás lenne a perdöntő, akkor az éjjel-nappali kisboltok tulajdonosai lennének a „kereskedelem császárai”. Nem azok.

Érdemes elolvasni a szakma középszintű érdekegyeztető fórumaként működő kereskedelmi Ágazati Párbeszéd Bizottság számára készített szakértői anyagot ( ECO-VISTA Gazdasági Tanácsadó Kft., 2008.), amelyből – többek között – megtudható, hogy

– az üzletek nyitva tartására nincs közösségi szabályozás, e területen is a tagállamok jogalkotási önállósága érvényesül,

– a hosszabb nyitva tartás általában a forgalom növekedésével jár, több alkalmazottat igényel,

– a fogyasztók általában előnyben részesítik a szabadabb szabályozást,

– a hosszabb nyitva tartás lehetőségével általában nemcsak a nagyobb vállalkozások élnek, hanem a legkisebbek is,

– a hosszabb nyitva tartás több időt ad a vásárlásra és így növeli a vásárlás szórakoztató értékét,

– a szabadabb szabályozás mellett sem használják ki minden esetben a kereskedők a hosszabb nyitva tartás lehetőségét, ha ez számukra nem gazdaságos,

– a hosszabb nyitva tartási idő foglalkoztatási hatásai vitathatatlanul kedvezőek, főként a több műszakos munkabeosztás növekedésének köszönhetően,

– az üzletek nyitva tartásának kérdését a versenyjogi, a fogyasztóvédelmi és a munkajogi szabályozás tükrében kell vizsgálni.

Az EU 27-ek közül csak Ausztriában van teljes vasárnapi zárva tartás, de Németországban is szigorú – viszont folyamatosan enyhülő – a szabályozás. Térségi versenytársainknál

– Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában – csakúgy, mint Portugáliában, az Egyesült Királyságban, Írországban, Finnországban és Svédországban a hét utolsó napján is korlátozás nélkül nyitva lehetnek a boltok.

Hamarosan kormányzati és parlamenti döntés születik a kérdésben. Őszintén hiszem, hogy a munkahelyek védelme, a józan üzleti megfontolás és a vásárlói akarat együttes érvényesülése oda vezet, hogy a kezdeményezők és a döntéshozók egyaránt belátják: a társadalom jelentős többségének az a kedvező, ha Magyarországon az üzletekben továbbra is lehet vasárnap vásárolni.

A szerző a VOSZ főtitkára

MARABU RAJZA