Gyorsan száll a hír. Még a standokra sem került a Magyar Narancs friss száma, az interneten máris feltűnt, mit tudott meg a hetilap. Magyar diplomatáknak küldött hivatalos külügyi kommunikációs javaslatokhoz jutott hozzá. Javaslatokhoz arra nézve, mit mondjanak, ha olyan provokatív kérdésekre kellene válaszolniuk, hogy: mit tud Budapest felmutatni az uniós elnökség eredményeként? Vagy ha valaki az Európában furcsa tekinteteket kiváltó médiatörvény után a készülő fura alkotmány furcsa tervezetén elmélázva szelíden megkérdezné: mégis, mi folyik ott önöknél?

A Bem téri apparátus (nincs egyedül) persze nem mer nyilatkozni a Narancsnak a hivatalos válaszokról, mint ahogyan azokról a pletykákról sem, amelyek szerint a tárca vezetője hamarosan távozik posztjáról, mert bármily lojális legyen is, a kormány politikáját követhetetlennek és az ország érdekeivel ellentétesnek tartja.

Ha így van, nem értjük a külügyminisztert. Mi abban a követhetetlen, hogy „A soros elnökség nem látványpékség”? Vagy abban, hogy: „Ne mossuk össze a fehér ruhát a színessel.” Nagy igazságok ezek, nem lógnak ki a dakota közmondások közül. Csak a külföld töprenghet: mitől kergültek meg a magyarok?