A szegénység vagy a szegények ellen?
A gazdaságpolitikának segíteni kell a makrogazdasági környezet stabilitását, biztosítani a vállalkozások fejlődését megteremtő környezetet, az innovációt, a befektetéseket. Ezeken a területeken a kormány még nem teremtette meg a feltételeket. A világgazdasági tendenciákat is figyelembe kell venni, mert csak így lehet a fenntartható növekedést, a hatékonyságot elérni. A növekedés, hatékonyság fokozása megteremtené azt a gazdasági alapot, amellyel az állam a szegények javára történő újraelosztást valósíthat meg, csökkenti a piac gazdagoknak kedvező jövedelemelosztó hatásait. Az természetes, hogy az újraelosztást csak az adórendszer biztosítja. P. J. Hammond, a stanfordi egyetem professzora szerint „nem szabad vonakodni az olyan gazdaságpolitikától,mely sok szegény számára előnyös, még akkor is, ha ezáltal a gazdagokat arra kényszeríti, hogy áldozatokat vállaljanak.” Az egyértelmű, hogy az egykulcsos adórendszer nem áldozatvállalást, hanem jelentős jövedelemgyarapodást eredményez a gazdagok javára, ami tovább mélyíti a szegénységet, fokozza a polarizációt. Berend T. Iván professzor bebizonyította, hogy csak akkor tudjuk a globalizációt hazánk számára kedvezővé tenni, ha csökkentjük a polarizációt, a korrupciót, biztosítjuk az intézményrendszer politikai függetlenségét, és javítjuk az oktatás színvonalát. Sajnos ezeknek az elvárásoknak sem tesz eleget a kormány. A szegénység sokszor azzal is párosul, hogy a hátrányos helyzetű családok gyermekeit megfosztjuk a korszerű ismeretektől, ezzel lelassul az emberi tőke képződése, és kialakul az emberi erőforrások pazarlása. Ez a tény rontja a hatékonyságot, megakadályozza, hogy a világgazdasági tendenciákhoz, így például a humanizációhoz – a tudás vezérelte termeléshez –csatlakozzunk.
Ezen gondolatok igazolják, hogy nem elég a számszerű célok megfogalmazása a szegénység ellen, csak a hatékonyságra épülő, újraelosztó gazdaságpolitika jelenthet megoldást, ennek azonban híján vagyunk.
Dr. Takács Imre szakközgazda