Rend a lelke mindennek – tartja a közmondás, s magam úgy vélem, hogy ez a mondat az emberi cselekvés igen fontos eredményét, hozadékát, jogát és kötelességét fogalmazza meg. Az élet rendje, hogy az emberi cselekvés, viselkedés alkalmazkodik valamiféle szabályhoz: házirendhez, munkarendhez, KRESZ-hez, a természet rendjéhez stb. A rendellenes dolgok, viszonyok, viselkedésformák általában visszaütnek ránk. A társadalmi és politikai környezet – amelyben felnövünk és élünk – erősen alakítja mindannyiunk személyiségét, cselekedeteit, létét, tudatát, életmódját. Más és más hatást gyakorol az ember életére, gondolkodására, ha szegény vagy gazdag, ha demokráciában vagy diktatúrában él, békében vagy állandó rettegésben telnek napjai, ha védik törvények, netán jogilag védtelen, ha tud dolgozni vagy munkaképtelen, ha van vagy nincs családja, szilárd hátországa, úgymond, rendben van vagy éppen nincs az élete. A nagy társadalmi, politikai átalakulás, a gazdasági és szociális válság, az ökológiai katasztrófák fenyegetése idején különösen fontos – nemcsak a túlélés, hanem a fenntartható növekedés, a társadalmi fejlődés érdekében is –, hogy tiszteletben tartsuk a természet és a társadalom rendjét, úgy is, hogy tudjuk, az értékrendek időről időre átalakulnak. Ám a jelen olyan, amilyenné a múlt tette. Kultúránkban a hagyomány, egymás tisztelete, az együttélés írott és íratlan szabályai jelentik a valódi értéket, nem az egyéni „valósítsd meg önmagad” programja.

Dr. Bálint Sándor Szolnok