Van egy rossz hírem azonban. Nem Ukrajna-közeli állapotok kopogtatnak a magyar ajtón, hanem fordítva. Tudniillik éppen most került a kijevi parlament elé egy törvénytervezet, melynek értelmében létrehozzák a nyugdíjrendszer második (kötelező) és harmadik (önkéntes) pillérét, egyszóval lefektetik az öngondoskodás alap jait. Teszik ezt úgy, hogy az ukrán kormányon jóval nagyobb a teher, mint a magyaron, hiszen Kijev az összes megtermelt jövedelem, azaz a GDP 18 százalékát költi az állami nyugdíjakra, míg az Orbán-kormány a 2011-es költségvetés tervezete szerint csak 11 százalékát fogja. Ez hatalmas előny – nem oda, hanem ide. Más vonatkozásban a helyzet döntetlen: az ukrán állami nyugdíjkasszán ugyanakkora rés tátong, mint a magyaron.

Mindezzel együtt Mikola Azarov ukrán miniszterelnök – a magyar kormány gazdasági és „nyugdíjvédő” illetékeseinek szögesen ellentmondó logikával – ekképp alapozta meg a nálunk megsemmisített második pillér, illetve az egész új rendszer létjogosultságát. „A reform fő célkitűzése az, hogy lehetőséget teremtsen az emberek számára egy olyan nyugdíjszínvonal eléréséhez, amilyet igényeikhez vagy óhajaikhoz képest a jövedelmük megenged nekik.”

Egyébiránt az ukránok – a Világbank tíz éve fújt nekik először riadót – erősen megemelik a nőknél a nyugdíjkorhatárt (55 helyett 60 év), és visszavágják a néha orcátlan nyugdíj-privilégiumokat is. Aki a Világbank neve hallatán rosszra gondol, annak csak annyit, hogy sajnos e szervezet matematikusainak kellett figyelmeztetniük az ukrán kormányt: ha nem lép, tíz éven belül ugyanannyi járulékfizető lesz az országban, ahány nyugdíjas.

A fentiekből következően azt még megértem valahogy, hogy miért áll az ukrán rendszer az összeomlás szélén, azt azonban nem, hogy miért állt ugyanott a magyar. A második pillér miatt, melyet likvidáltak, s amelyet ott épp most vezetnek be? Ugyan, ugyan. Csehország kivételével valamennyi EU-tag volt kommunista kelet- és közép-európai országban létezik kötelező magánnyugdíj-pénztári befizetés, nevezetesen: a balti államokban, Lengyelországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Romániában, Bulgáriában, de még Horvátországban is.

Igaz, mindőjüket a valutaalap és a Világbank bírta rá alternatív nyugdíjalapok megteremtésére, éspedig abból a meggondolásból, hogy ha nem teszik kötelezővé az állami járulékok egy részének „tőzsdéző” magánalapokba való átirányítását, akkor öngondoskodás nem lesz. Az a bizonyos második pillér csak a magyar rendszert sodorta a szakadék szélére, a többit nem. Még furább, hogy Ukrajna hajszálra azon az úton próbál menekülni a bajaitól, amit Orbánék a „pokolba vezetőnek” neveztek. Valaki vagy nem mond igazat, vagy nagyot téved.