A kötelező érettségi tárgyak számát ötről hatra emelnék, közöttük kötelező jelleggel egy természettudományos – fizika, kémia, biológia – tantárgyat is. A valamikori saját középiskolás, majd tanári tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a tervezetben megfogalmazott követelmények ugyan fennköltek, de jórészt az „álom, álom, édes álom” kategóriájába tartoznak. Csináljunk számvetést: a gimnázium 9–12. évfolyamán a gyerekeknek már most is napi hat-hét órájuk van. Emellett vannak közöttük énekkarosok, zenét tanulók, sportolók – az egészséges testi fejlődéshez mindenkinek rendszeresen sportolnia kellene! Ehhez jön még az otthoni szóbeli és az írásbeli feladatok elvégzése! S ha mindezeket az átlagos képességű gyerek becsülettel el akarja végezni, akkor napi 10-12 órás megfeszített munkára van szükség, gyakorta igénybe véve a szombat és a vasárnap egy részét is. Lehet ezt még tovább fokozni?

Az átlagos képességű és szorgalmú 10–14–18 évesek esetében elképzelhetetlennek tartom, hogy egyszerre három, esetleg négy idegen nyelvet annyira elsajátítsanak, hogy azokat szóban és írásban egyaránt tudják hasznosítani. Nem lehet Germanus Gyula-mércével mérni a gyerekeket! Az érettségi tárgyak számának növelése járható ugyan, de félő, hogy ez a tanulmányi eredmények rovására megy. A fizika, a kémia, a biológia valamelyikének kötelező érettségi tantárggyá tétele csak öt esetében képzelhető el, a hatodik már irreális lenne. Saját tapasztalataim alapján is mondom: korosztályom is hat tantárgyból érettségizett, de ez meg is látszott az átlagos képességű és szorgalmú társaink érettségi eredményein.

Mindezek ismeretében a középiskolai oktatási koncepció kidolgozóinak és elfogadóinak azt ajánlhatom figyelmébe, hogy „inkább kevesebbet, de jobban”, mert „aki sokat markol, keveset fog”.

J. Tóth Dezső Budapest