Eddig azt sulykolták belénk, hogy a magyar adósság drámai mértékű felhalmozódásának oka, hogy mindig többet fogyasztottunk, mint amennyit megtermeltünk, mindig tovább terjeszkedtünk, mint ameddig a takarónk ért. Ez már a Kádárrendszerben is így volt, és ezen nem tudtunk változtatni a rendszerváltozás után sem. Ha jól tudjuk, a világméretű válság egyik oka is a gátlástalan „ingatlanfogyasztás”, azaz a megtakarítások nélkül, csak hitelre vásárolt ingatlanok és egyéb ingóságok mértéktelen felduzzasztása volt. A hitelesek, s ezzel a jelenlegi magyar költségvetés is, súlyos problémával küzd emiatt. A banki megtakarítások viszont évek óta csökkentek, illetve stagnáltak. Nem tett jót nekik az először tíz-, aztán tizenöt, most már húszszázalékos kamatadó sem, amivel a már egyszer leadózott, banki számlára helyezett lakossági jövedelmeket még egyszer „megsarcolja” az állam.

A megtakarítások mostani növekedése arra utal, hogy az állampolgárok felelősebben gondolkodnak a politikusoknál, de némely közgazdászoknál is. Kár lenne őket hitükben megrendíteni.

Bonifert Mária Budapest