A még hatályban lévő büntetőeljárási szabályok értelmében az ügyész részvétele akkor kötelező, ha a vádlottat fogva tartják, kóros elmeállapotú, az ügyész a részvételét bejelentette vagy a bíróság arra külön kötelezte, illetve a leggyakoribb eset, ha a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel.

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy – a nyomozó ügyészségeket nem említve – 118 db helyi ügyészségen az enyhébben minősülő büntettek és vétségek esetén az ügyésznek csak esetenként kell a bírósági tárgyalásokon részt vennie – helyette munkaidejében (és sokszor azon túl is) nyomozás-felügyeleti és vádelőkészítési tevékenységet láthat el.

Az ügyészi szervezet – észlelve a komoly többletfeladatot – statisztikák és munkaszervezési tapasztalatok birtokában kimutatta, hogy 2011. januártól országosan kb. 220 fős helyi ügyészségi létszámbővítéssel tudja a tárgyalási és nyomozás-felügyeleti tevékenységet a már tőle megszokott módon és színvonalon ellátni, melyet 2010. év elején jelzett is az akkori kormány illetékes minisztériumának. Akkor az ügyészség ígéretet kapott arra, hogy 2010. december 1. napjától az ügyészség rendelkezésére fog állni a kívánt és indokolt létszámbővítés pénzügyi fedezete.

Az ügyészségi alkalmazottak és a pályázni kívánók is kíváncsian várták az Ügyészségi Közlöny 2010. szeptember 30. napján megjelent számát, melyben azonban se híre, se hamva azon pályázatoknak, amelyek alapján az ügyészség – ha kissé megkésve is – 2010. decembertől feltölthette volna személyi állományát, hogy felkészüljön a 2011. évtől mutatkozó többlet munkavégzésre. (Az nyilvánvaló, hogy nem figyelmetlenségből, hanem pénzügyi fedezet hiányában maradtak el a pályázatok.)

Most, hogy a helyi bíróságok már mindenhol egyre dinamikusabban, több bíró részvételével folytatják tárgyalási tevékenységüket, és a változatlan (esetekben csökkenő) létszámú ügyészi szervezetre komoly többletfeladat hárult, feszélyezve várjuk majd az első olyan bírósági végzést, mely szerint az adott tárgyalást azért halasztották el, mert a törvényi kötelezés ellenére az ügyész nem jelent meg a tárgyaláson – ugyanis épp egy másik tárgyalóteremben képviseli a vádat.

Már suttogják a folyosókon, hogy országosan 20–30 (!) magánjogi ügyész átcsoportosításával enyhítenének a gondokon, de ezzel mindössze annyit lehet elérni, hogy az ügyészség már a magánjogi feladatait sem fogja tudni színvonalasan ellátni, és jobb esetben legalább valaki képviselni fogja a vádat – még ha büntetőjogban nem járatos ügyész is. A másik látszatmegoldásnak az mutatkozik, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény módosításával elérik azt, hogy a helyi ügyészségek képviseletében a tárgyalások 95 százalékában eddig is eljárni jogosult ügyészségi titkárok majd valamennyi esetben jogosultak lesznek tárgyalási tevékenységet ellátni.

Ettől a módosítástól azonban az ügyészség összkapacitása nem nő.

Mi lesz a több tízezer, folyamatban lévő nyomozás törvényességi és szakmai felügyeletével? A vád megalapozottan és felkészülten ellátandó képviseletével? A büntetőeljárások gyorsabbá tételének szándékával? Vagy mindez már – akár egy kormány alá rendelt ügyészség esetén – nem lesz a jövőben elvárás? Lehet, hogy bizonyos esetekben érdemes egy olyan ígéretet is betartani, amelyet egy előző, más „színű” kormány tett?

Egy ügyészségi alkalmazott