Néhány soros kiegészítést szeretnék fűzni nagyra becsült levelezőtársam, Del Medico Imre Levélturmixban megjelent leveléhez (október 9.), melyben az 1945 utáni budapesti polgármesterek neveit sorolja fel. Említi, hogy 1945 és 1947 között Kővágó József volt a polgármester, aki az 1945. őszi községi választások után váltotta fel az addigi polgármestert, a kommunista Vas Zoltánt. A teljesség kedvéért hadd jegyezzem meg, hogy a sorból kimaradt az ostrom utáni főváros első polgármesterének, a kisgazdapárti dr. Csorba Jánosnak a neve, aki a Budapesti Nemzeti Bizottság (BNB) megbízásából 1945. január 19-től május 16-ig állt a főváros élén, amikor is az időközben Debrecenből Budapestre költözött ideiglenes kormány pártközi megállapodás alapján Vas Zoltánt állította a helyére. Dr. Csorba János nagyon derék ember volt, aki a legnehezebb hónapokban vezette a budapesti közigazgatást, és mindent megtett azért, hogy a háborús pusztítás után eszmélő városban mielőbb meginduljon az élet. Megérdemli, hogy megemlékezzünk róla.

Stirling György, a BNB 1945/47 között volt titkára

Arról még nem tájékoztattak az iszapkatasztrófa ügyében, hogy milyen magasan is van az a tározókazetta az alatta fekvő településhez képest. A térképet és a fényképeket nézve úgy látom, hogy az 20-30 méterre magasodik a település fölé. Ez pedig még akkor is veszélyes, ha nem méreg, hanem tiszta víz van ily közel, ilyen nagy helyzeti energiával. Itt a hatóságnak már rég el kellett volna rendelnie egy második védővonal építését, amely, ha nem is tud megfékezni egy ekkora áradatot, de késleltetni tudja annyira, hogy legyen idő riasztani a veszélybe kerülteket. A hidakat, lifteket, egyéb tartószerkezeteket, nyomás alatt levő tartályokat kötelező legalább háromszoros biztonsággal építeni. Itt csak „egyszeres” biztonság volt, ami – sajnos – kevésnek bizonyult.

Reményfy László Eger

Nézem a köztévét, és nem tudom, hol vagyok. Nyilatkozik az iszapkatasztrófáról a cég vezetője, aki feltehetően norvég, legalábbis a kabátján látható felségjelzés szerint, kalauzol a riporter az iszaptengeren, aki valószínűleg német a dzsekijén látható felségjelzés szerint. Egy másik riportnál azonban megnyugszom. Rendőrök viszik bilincsbe verve az ismert „vállalkozót” palotája házi őrizetéből a bíróságra (vád: zsarolás, erőszak, gyilkosságra felbujtás stb.), aki ez alkalommal is büszkén feszít a magyar nemzeti válogatott sportolók melegítőjében. Végre valaki, aki ad rá, hogy a megfelelő helyen a megfelelő öltözékben jelenjen meg. Itthon vagyok.

Verseci Miklós Budapest

Szép megemlékezést közölnek Varga Lajos Márton tollából Vas István költőről (Az életöröm fényköre, szeptember 24.). Lehangoló azonban, hogy a költő méltatása mellett a szerző egyetlen szóban sem említi Vas István versfordítói érdemeit. Pedig versfordítónak ő még nagyobb volt, mint költőnek. Akárhogy is vesszük, költőként minden kiválósága mellett is csak második vonalbeli volt az Ady, Babits, Kosztolányi, József Attila, Radnóti jellemezte huszadik századi első vonal mögött. Aki azonban egyszer is kézbe vette Hét tenger éneke című fordításkötetét, az tudja, hogy versfordítóként a huszadik századi legnagyobbjaink közé tartozott. Aki pedig a kötetét nem vette kézbe, az is találkozott az Egy szerelem három éjszakája című darabbal, filmbe beépített, csodálatos érzékenységű kis Apollinaire-fordításával. (Letépem ezt a hangaszálat...)

Válas György Budapest

Több mint egy évtizede vagyok tagja a Szentlőrinc-Ormánság Takarékszövetkezetnek. Minden évben rendszeresen felvettem 30 ezer forint kölcsönt, amit a 92 ezer forint odautalt nyugdíjam – gondolom –kellően fedezett. Ez több éven keresztül kamatmentes volt egyéves időtartamra. Idén is meg akartam ezt tenni. Pár napot kellett várnom, hogy nem vagyok-e a BAR-listán. Az, hogy ezt megállapítsák, 590 forintomba került, majd a 30 ezer forintos kölcsönömre 5 ezer forint hitelbírálati díjat kellett fizetnem. Csodálatos, hogy a pénzintézeteket meg kell adóztatni, mert nekik van a legszuperebb nyereségük, csakhogy ennek a kisemberek fogják „meginni a levét”. Ezt nagyjából sejtettük is, de ez jó nagy pofon volt! Ennyit a kormányintézkedések egyik következményéről!

Tóth István Gábor Sellye