A címet azonban Gajdosék alighanem eltévesztették, hiszen a számukra most oly kínos szituációt pontosan a magyar kormányzati szervek és Fidesz-emberek időzítették erre az időpontra – és mivel az említett körben Orbán valóban mindenhatónak látszik, elképzelhetetlen, hogy az akció az ő tudta és beleegyezése nélkül zajlik. Gajdosék csak a Külügyminisztérium honlapjáról értesülhettek arról, hogy mostantól az UMDSZ-nek nem lesz szerepe Kárpátalján a magyarigazolványok és az utazási támogatások kiadásában, mivel a budapesti gyanú szerint a kedvezményeket sok ukrán nemzetiségű kárpátaljai polgár is igénybe vehette. Hogy aztán ez igaz-e, vagy sem – az a választásokig már nem derülhet ki. A szavazásig hátralevő két hétben az UMDSZ-en marad a bélyeg: nyerészkedett, fűnek-fának pénzért vesztegette az okmányokat. E zavaros és zavarba ejtő történetnek egyetlen haszonélvezője lesz: az UMDSZ ellenlábasa, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, amely a Fidesz egyik leghűségesebb testvérpártja az egész Kárpátmedencében. Az eset ezért is vált ki rossz szájízt. Még olyanokban is, akik nem zárják ki a lehetőséget, hogy – valamikor a választások után – a vizsgálatok szabálytalanságokat tárnak fel.

Az analógiák lehangolják az embert. Alig pár hónap telt el a szlovákiai voksolás óta, amelynek során a Fidesznek kedves szervezet oldalán Budapestről masszívan beavatkoztak az ottani magyar pártok hadakozásába – más kérdés, milyen eredménnyel. Két választás – két budapesti beavatkozás. Nem nevezhető véletlennek. Mindez felidézi az előző Fidesz-kormány kisebbségi politikáját, és felveti a kérdést: Orbánék ott folytatják, ahol 2002-ben abbahagyták? Márpedig arra a négy évre nem aranykorként emlékeznek vissza azok a határon túli magyar pártok, amelyek nem ettek a Fidesz kezéből. Az akkori kormánypolitikát a kézi vezérlés és a megosztási szándék jellemezte. Akik ezt elfogadták, kaptak pénzt, paripát, fegyvert. Akikről a kormányzó párt úgy döntött, hogy nincsenek vele, nem is léteztek számára. A Budapestről érkező pénzek elosztásában a teljes szubjektivizmus érvényesült. Ilyesmi készül most is. Az első félévi külhoni támogatási pénzek zömét az új kormány nem utalta át, mert megítélése szerint a nyertes pályázatok nagy részét nem „megfelelő” szervezetek nyújtották be. Romániában kivették az RMDSZ kezéből az oktatási támogatások elosztását. Szlovákiában nem jut pénz a Hídnak, amely pedig az ottani magyar szavazatok túlnyomó hányadát megszerezte a nyári választásokon.

Valószínű azonban, hogy az új nemzetpolitika még nem minden részletében állt össze. Erre utal, hogy a Máért nyárra ígért összehívása egyre csúszik – most már karácsony körüli dátumot emlegetnek. Nagy kérdés: a határon túli magyar vezetők közül a pénzosztásnál ki ülhet le végül Orbán Viktor asztalához? Gajdos István gyaníthatóan már nem lesz köztük.