Biztatás helyett

Elszomorított lapjuk február 3-án megjelent cikke Murányi András tollából (Valóban a részvétel a fontos). Káros az a szokás, hogy biztatás helyett előre lebecsüljük fiataljaink sportteljesítményét, s a téli olimpiai játékokon való kvóták kiharcolását elérő sportolóinkat „futottak még” kategóriákba soroljuk. A szövetség alelnökeként magam szólaltam fel a 2006. május 20-i MOB-közgyűlésen Molnár Zoltán jelenleg MOB-főtitkár úr javaslata ellen.

Elértem, hogy a közgyűlés elfogadta, hogy a téli olimpiáról szóló határozati javaslatból kerüljön ki az a pont, amely szerint a jövőben csak azoknak a versenyzőknek a nevezését támogatja a MOB, akik a kvalifikációs előírásokat teljesítve szerezték meg a részvételi jogosultságot. Nem támogatja a nemzet jogán történő nevezést.

Ugyanezért szállok vitába a lapjukban megjelent cikkel is. Bár Magyarország kétségkívül nem tekinthető a téli játékok nagy éremesélyesének, mégis fontos, hogy az alpesi síben hosszú idő óta először három kvótával rendelkezünk, a kvótát megszerző versenyzők pedig egyaránt kiemelkedő teljesítménnyel lettek érdemesek arra, hogy hazánkat képviseljék a jákékokon. Mind a női, mind a férfi alpesi versenyzőink jelenlegi tudásszintje a 4 évvel ezelőtti versenyzőinkét messze meghaladja: ketten Ausztriában folytatták tanulmányaikat, hogy felkészülhessenek a nagy megmérettetésre. Valamennyi alpesi élversenyzőnk évi 200 napot tölt síterepen, távol a rokonaiktól, sok erőfeszítést és anyagi támaszt igényelve a szövetségtől és családjuktól is. Rájuk nem lehet mondani, hogy „békebeli” felkészülést folytattak. A szövetség támogatókat von be, nemzetközi szövetségeknél, valamint a NOB-nál pályázik, hogy megfelelő forrásokat találjon versenyzői felkészítéséhez. Mára négyszer akkora keret áll rendelkezésre a felkészítésükre mint 2006-ban. Ez a válság kellős közepén nem kis teljesítmény. Ezt a sportdiplomáciai sikert tudja lenullázni egy-egy tudatlan, rosszindulatú írás, amely össznépi szájhúzásra biztat.

Sokat tehetnénk saját jövőnkért is, ha arra inspirálnánk a fiatalságot, hogy versenyszerűen sportoljon. Tanulják meg az eredményekhez sokat kell dolgozni, s gyakran ez sem elég, így megtanulhatják elfogadni azt is, ha az eredmény elmarad. De mivel is biztassuk a téli sportágakat választó gyerekeket és szüleiket, ha hiába kvalifikálják magukat egy olimpiai kiküldetésre, nem engedjük álmaikat beteljesülni, nem küldjük ki őket az aktuális olimpiai játékokra, nehogy így akár eggyel több MOB-tag, politikus vagy szponzor beférjen a küldöttségbe? A Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyébként is szigorúan szabályozza az akkreditálható vezetők számát. Mivel a Magyar Sí Szövetség 6 kvótát szerzett versenyzője 3 sportágban képviselteti magát, jogos, hogy mindegyik sportág edzője jelen lehessen, valamint a szövetségi kapitány maga is tevékenyen tudja majd segíteni valamennyi edző munkáját. Persze ehhez is ismerni kellene a sportág sajátosságait, hiszen ezeknél a versenyszámoknál akár egy kis hiba is a sportoló életébe kerülhet. A kiküldött vezetők többször ugyanazon kvóta alapján, egymást váltva vesznek részt, legtöbbjük fontos sportdiplomáciai küldetést tud teljesíteni, hogy pótolni tudja az egyre apadó állami források kiesését, mint ezt a síszövetség is teszi. Az akkreditált hivatalos személyek teljes kinntartózkodási költségét a rendező állja, a repülőjegy kiadásait pedig kedvezményes áron oldja meg a MOB tudomásom szerint.

Dr. Kaszó Klára, a Magyar Sí Szövetség elnöke

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.