Valóban, a dicső tettre emlékezni kell. Ám szükséges-e a hősök emlékének ápolásához, hogy a filmből az épülő honi ifjúság a következőket tudja meg:

Ady nemzetének sírt ásott, és e verembe csalogatta dalaival honfitársait (forrás: Tormay Cecile). Milyen kár, hogy a film készítői elfelejtették e rímfaragónkról gróf Tisza Istvánt idézni, miszerint „Ady és a Nyugat levéltetűk a magyar kultúra pálmafáján”. De ha nem is idézik a műértő politikust, arról azért informálják a nézőt, hogy az 1918 előtti Magyarország legtehetségesebb politikusa ő volt. Ezt is Tormay Cecile-től tudjuk, no meg Freud Zsigmondtól, akit éppen a magyar történelem tudoraként tart számon a tudománytörténet.

Az is kiderül, ki volt a legbutább politikus: a tehetségtelen és élvhajhász gróf Károlyi Mihály. Köztudomású, hogy a Károlyi vezette polgári forradalom és Ady milyen lelkesen üdvözölte egymást. Összeillettek, az ostoba Károlyi és Ady, a tetű.

Fekete György tanár