A miniszterelnök döntött: április elsejétől az új kormány kinevezéséig az uniós pályázatokat bírálóbizottságok nem tesznek javaslatot projektek támogatására. Maga a szándék hiába tisztességes politikai szempontból, a hatása kedvezőtlen azokra, akik uniós pénzekre várnak. Ráadásul a sajátos magyar politikai térben a bejelentésnek lehet egy nagyon kézenfekvő olvasata.

E szerint az uniós támogatások odaítélése is attól függ, ki van éppen hatalmon, és a szocialista kormány nem akarja megfosztani a következő – nagy valószínűséggel fideszes – kabinetet attól a lehetőségtől, hogy annak adjon uniós támogatást akinek ő akar. A bírálóbizottságok pedig eleve úgy döntenek, ahogyan azt elvárják tőlük. Ha ugyanis a politikai csatározásoktól független intézményrendszer és eljárásrend szerint ítélik oda a közösségi adóforintokat, akkor egy ilyen lépésre nincs szükség.

Sokan kaptak a szívükhoz a bejelentéskor. Ott vannak a például azok, akik szennyvízberuházáshoz – hulladéklerakó építéséhez, kórházfejlesztéshez – kértek támogatást. Esetükben nem ritka, hogy a dokumentáció beadásától a végleges döntésig akár két és fél év is eltelik.

Nekik, akik ennyi ideje kapcsolatban vannak az intézményrendszerrel, sőt már csak egy-két hónap választja el őket attól, hogy a bírálóbizottság zöld utat adjon, nagyon nem mindegy, hogy egy kormányváltás miatt további hónapokat kell várniuk az eredményre, vagy hogy új bizottsági tagok kerülnek a képbe, akiknek fogalmuk sincs az előzményekről. Nem csak a pályázó nem jut a pénzhez, a hatás tovább gyűrűzik a kivitelezőhöz, az alvállalkozóhoz, a családokhoz.

De mire gondoljon ezek után egy olyan cég, amely például fejleszteni szeretné a telephelyét. Adja be most a pályázatát, vagy már nem érdemes? Mondjon le arról, hogy a válság ellenére megpróbál előre menekülni, vagy bízzon abban, hogy a politikai váltás zökkenőmentes lesz, és ő a tervezett ütemben tudja megvalósítani a fejlesztést? Mit mondjon egy ipari park a leendő ügyfeleinek? Fogalma sincs róla, mikor dől el, vajon támogatják-e az elképzeléseit? Minden épeszű cég menekül egy ilyen ipari parkból.

Senki sem hiszi, hogy úgy el lehet osztani hét év alatt 24,9 milliárd eurót hogy az mentes marad a politikai érdekek érvényesítésétől. Máshol sincs ez így. Ebből azonban még nem következik, hogy a politikai korrektség azt kívánná, a választások előtt több hónapra be kell fagyasztani a pályázatok elbírálását. A kormánynak az a felelőssége, hogy ilyen helyzetben fokozottan ügyeljen arra, ne lapátolják ki nyakló nélkül a pénzt az ablakon, és ne érvényesüljön a kapuzárási pánik a pályázatok elbírálásában.

Ennek elérése és bemutatása nem látszik megoldhatatlan feladatnak. Ezt kellene gyakorlattá tenni a magyar kormányzásban, mert a „minden pénzt el akarok költeni a választások előtt” mentalitásnak nem az az alternatívája, ha egy fillért sem költök. Vannak kérdések, amelyekben bölcs dolog a döntést a választások utánra hagyni. A már beérkezett uniós pályázatok elbírálása azonban nem ilyen.