E rövid mondatban többé-kevésbé benne van a lényeg: oda ki kell menni. A piac több évtizedes vándorlás után a város legreménytelenebb helyére került – a város szélére. A kecskeméti autópályafelhajtó-sávja mellett nehéz élhető városi teret alkotni, 25 év alatt sem sikerült, nem is sikerülhetett. Márpedig lakható város nem lehet meg ócskapiac nélkül. A történelmi városrészek évszázados zöldség-, hal-, meg virágpiacainak szerepét, vagyis a teret, ahol a polgárok véletlenül összefutva beszélgethetnek és torzsalkodhatnak, jobb városokban részben az ócskapiacok töltik be. Velence, Lisszabon vagy Bécs rögtönzött – általában csak hétvégén látogatható – bolhapiaccal kényezteti polgárait. Szombat-vasárnap a templom előtti téren, a városháza mögött vagy a folyóparton, hordozható standjaikkal megjelennek az árusok és velük a múlt kacatjai.

Ilyen ócskapiacot szeretnék én Budapesten. Már a helyét is tudom: a Batthyányörökmécses körötti nevenincs terecskén állna. Nem épp az (ez esetben szó szerint véres) múlt okán, hisz sosem volt ott piac, de mert ennél ideálisabb piaci tér elképzelhetetlen. Először az Ybl-féle Várbazárra gondoltam. (És közben nem állom meg, hogy lemondóan ne válaszoljak Bojár Iván András fővárosi tanácsnok minapi sokadik víziójára, amely szerint szőlőskert kellene a budai Várdombra. Lehet, de a húsz demokratikus év után illene legelőbb rendberakni és megnyitni a Várbazár épületeit, beleértve a frissen megtalált ciszternát is.) Az örökmécses körötti nevenincs terecske most egy egyszerű autóparkoló – délies napfénnyel, unatkozó vagy eltévedt külföldiekkel. Feledésre ítélt hely, pedig Budapest Szombati Szíve lehetne, hogy kölcsönözzem a Belvárost megújító program nevét.

Közel a Hold utcai csarnok (lángossal, kávéval és mosdókkal), egy kőhajításnyira a Falk Miksa utcai antikvitások.

Minden adott egy virtuális piacnál százszor jobb valódi ócskapiachoz, ahol minden villámáron kel el, nem online alkudozunk és még szót is válthatunk egymással. Nem kell hozzá nagyberuházás, koncepció, vita és megvalósítási terv – csak néhány asztal.

Tamási Miklós tipográfus