Be kell vallanom: nem voltam képes végigolvasni a több mint kétszáz hozzászólást MTA: koncepciós kinevezések című írásomhoz a NOL-on. Abból azonban, amit elolvastam, kitűnt: többen is félreértették - vagy félremagyarázták - a cikk egyes részleteit. Feltételeztem Pálinkás Józsefről, aki saját kijelentése szerint nem csupán fizikusnak, hanem politikusnak is tartja magát, hogy a tőle távol álló tudományterületekkel kapcsolatos döntései nem szakmai, hanem politikai megfontoláson alapulnak. Vannak, akik ezt úgy értelmezik, én a Fidesz emberének, terveik végrehajtójának tartom az MTA elnökét.

Mi sem áll távolabb tőlem: nem feltételezem, hogy az Akadémiának, hazánk egyik legláthatóbb ékkövének bemocskolása, nimbuszának lerombolása egy kormányzásra készülő párt, a Fidesz érdekében állhat. Ez a liberális utódpárt mindig kiáll azon emberei mellett, akiket bármilyen támadás ért. Ez ügyben egy árva szót sem hallottam tőlük, így nem feltételezem, hogy emberüknek tartják az elnök urat.

Sokkal inkább tartok attól, hogy a demokratikus és morális akadémiai normák semmibevételével, az intézmény elférgesedésével szélsőséges ideológiák melegágyává válhat az Akadémia. És ehhez elég pár férges almát becsempészni a ládába.

Az elmúlt napok eseményei lerántották a leplet erről a folyamatról. Igaz, az Akadémia elnöke megpróbált új leplet borítani az eseményekre. A Duna Televízió január 6-i, Hattól nyolcig című műsorában az elnök úr iránt igaz reverenciát mutató műsorvezető helyesen idézte cikkemből, hogy az Akadémia elnöke „nyomást gyakorolt a kiszolgáltatott tanácsadókra, és elvárta, hogy a szája íze szerint döntsenek”. Pálinkás József erre így válaszolt: „Szomorú, hogy ilyet leír Bitó úr, akit én személyesen nem ismerek. Az úgynevezett kiszolgáltatott tanácsadók egyébként az MTA rendes tagjai, akiket az adott tudományos osztályok választottak meg egy bizottságba, és az Akadémia elnökétől semmiféle függéssel nem rendelkeznek.”

Ez valótlan állítás, hiszen az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsának 14 tagja közül az Akadémia hivatalos honlapja csak hármat tüntet fel az MTA rendes tagjaként. Továbbá feltüntet nyolc állandó meghívottat, de közöttük is csak két rendes tag található, az egyik maga Pálinkás. Elképzelhető ugyan, hogy az MTA rendes tagjai mind jelen voltak, míg a többiek közül egy sem, ekkor azonban a testület aligha lehetett határozatképes. Ha csak dokumentumokkal nem válik bizonyíthatóvá, hogy valóban csupán rendes tagok voltak jelen, fel kell tételeznem, hogy az elnök úr szándékosan vezette félre a nyilvánosságot.

Nem egészen értem azt az állítást sem, hogy a rendes tagok nem függnek egzisztenciálisan az elnöktől. Akkor sem, ha az elnök beleszól a kinevezésekbe? Talán a rendes tagok között nincs senki, aki valamikor a jövőben megpályázna valamilyen pozíciót?

Nem érzem személyes sértésnek – még ha talán annak szánta is – az elnök úr megjegyzését, hogy nem ismer engem. Furcsának tartanám, ha az az elnök, aki a műsorban elhangzott szavaival is azt a benyomást akarta kelteni, hogy érdeklik a magyar kutatók külföldön elért eredményei, nem ismerne, hiszen külföldi díjak mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést is elsősorban az „egyetemes orvostudomány terén elért” eredményeimért kaptam 2004-ben.

Ha erről nem tud, arra talán mégis emlékezhetne, hogy 2006. november 22-én a Friderikusz most című műsornak együtt voltunk a vendégei. Ám lehet, hogy valóban nem emlékszik csekélységemre az őszödi beszéd utórezgéseiről szóló beszélgetésünkből sem. De arra csak emlékszik, hogy azok mellett szállt síkra, akik a hazugságot bevalló miniszterelnök lemondását sürgették. Én mindmáig bocsánatos bűnnek tartom a politikában a hazugságnak is nevezhető túlzást vagy szépítést. Akadémiai életében viszont – amelynek lényege az igazság felismerése – megengedhetetlennek tartom a legcsekélyebb túlzást-füllentést is.

Ezért kérem az elnök urat, hogy tisztázza az elhangzottakat, tárja a nyilvánosság elé a bizottságok jegyzőkönyveit az Akadémia jó hírnevének megvédése érdekében, és ha kiderül, hogy semmiképpen sem próbálta meg befolyásolni a tanácsadó testületeket, én leszek az első, aki bocsánatot kérek tőle.