Főleg az iskolák és a nyugdíjasok azok, akik az alacsony jövedelmük miatt nem utazási irodáktól mennek kirándulni. Általában Erdély és Kárpátalja ez, ahol falusi házaknál szállnak meg „féláron”, mintha ezt egy utazási iroda bonyolítaná. Az internet kiváló arra is, hogy ezen utakat meg is tudják maguknak szervezni. Aztán már csak egy pedagógus utas kell, aki az útikönyvből elmondja, hogy hol is járunk, mit is látunk. Az egymás közti elszámolás pedig nemigen szokott bonyodalmakat okozni: költségek osztva létszámmal, és kész.

Miért fáj ez az utazási irodáknak? Ők az egzotikus utakon tehetik dolgukat, a fent említett korosztály erre nem vevő. Az „egyszerű” utakat pedig olyan áron szolgáltathatnák, amely ezen réteg pénztárcájának is megfelelő. Mondjuk: önköltség plusz 15 százalék, de nem a duplája.

Természetesen a „zsebre dolgozó” illegális szervezők más kategóriába tartoznak. Azért mert ilyen van, nem szabad egy jelentős létszámú civil szerveződést „kiskapuzással” gyanúsítani. Az önszerveződés e formája teljesen jogszerű, ahol ugyanúgy működik a piac, mint bárhol másutt.

István Péter