Tisztelt Fekete László Úr!

A Népszabadság január 5-i számában közölt olvasói levele késztet rövid válaszra.

Köszönöm, hogy időt szakított a Corvinus Egyetemen tartott előadásom tartalmának tanulmányozására és köszönöm észrevételeit is.

Igaza van, szólhattam volna előadásomban többet a feketegazdaság elleni harcról, hiszen ezt magam is kulcsfontosságúnak, az ország jövője szempontjából meghatározónak tekintem. Az egyetemi előadásba azonban nem fér bele minden téma, pláne az ebből készült jóval rövidebb újságcikkbe, ezért kénytelen voltam néhány utalással beérni.

Levele szerint előadásom egyes részei azt sugallják, mintha „eltartottnak” tekinteném a nyugdíjasokat, akik tisztességben ledolgozott évtizedek és befizetett járulékok után vonultak nyugdíjba. Ha szavaim Önt, vagy másokat sértettek, azért okom van elnézést kérni. Mivel nem így gondolok a nyugdíjasokra, így csak a megfogalmazásom lehetett következetlen. Komolyan hiszem: nem várhatunk többet az utánunk jövő nemzedéktől, mint amennyit mi adunk az előttünk járó generációnak. Az idősek támogatása a mindenkori kormány erkölcsi kötelessége, azért, hogy idősebb honfitársaink erkölcsi és anyagi biztonságban érezhessék magukat, de azért is, hogy a nemzet megbecsülése a mindennapokban is megélhető legyen.

Az a jó kormányzás, ha egyszerre vagyunk képesek megvédeni a ma nyugdíjasainak érdekeit, és biztosítjuk a jövő nyugdíjasainak hosszú távú megélhetését is. Ha ebben egyensúlyt tudunk teremteni akár nehéz döntések és átmeneti nehézségek árán is. Szándékom szerint erről kívántam szólni a Corvinus Egyetemen.

A ma nyugdíjasainak legfontosabb érdeke meggyőződésem szerint az, hogy ne csak ma vagy holnap, de jövőre – vagy akár tíz év múlva is – biztonságban tudják és megkapják életük keresményét, jogos járandóságukat, azt, amiért megdolgoztak. És ugyanez az érdeke a ma még aktívan dolgozó embereknek is. A nyugdíjrendszer hosszú távú biztonsága mindennél előbbre való. Ezért ma kell változtatni azon, hogy a rendszer az unokáink számára is fenntartható legyen.

Az egyik legnehezebb politikai döntést hoztuk tavaly a 13. havi nyugdíj megszüntetésével: a nagyon nehezet választottuk, azért, hogy elkerüljük az elviselhetetlent. Ez átmenetileg lemondást követel ugyan az idősektől, de vállaltuk azt is: ha jobban megy az országnak, akkor módot találunk arra, hogy a ma nyugdíjasai is részesedjenek abból a jobb teljesítményből – ezért megteremtettük a nyugdíjprémiumfeltételeit. A méltányosság és a szolidaritás elvének megfelelően folytatjuk a nyugdíjkorrekciós programot, amellyel szeretnénk kiegyenlíteni azok hátrányát, akik pusztán a születési évük vagy a nyugdíjba vonulásuk időpontja miatt méltánytalanul alacsonyabb nyugdíjat kaptak. Ezért terjesztettük ki tavaly a méltányossági nyugdíj rendszerét, amiből 40 ezer kisnyugdíjas részesülhetett plusz pénzügyi támogatásban. A válság ellenére pedig idén az inflációt meghaladó mértékben emelkednek a nyugdíjak.

A kormány elkötelezett amellett, hogy a legnehezebb körülmények között is megtartsa azt az elvet, amire politikánk alapul, és ahová az egész országot szeretnénk visszavezetni: hogy Magyarország végre egy összetartó ország legyen.

Bajnai Gordon, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke