A szlovák kabinet jóváhagyta a módosított államnyelvtörvény alkalmazását elősegítő útmutatót. Jövő januártól tehát súlyos összegekkel lehet megbírságolni azokat, akik a jogszabály által tiltott módon és helyen a szlovákon kívül más nyelven, netán magyarul merészelnek megszólalni, uram bocsá’, hivatalos levelet írni.

A törvény kifundálói és megalkotói jól tudták, hogy az Európai Parlamentnek, de más uniós szervnek sincs sok lehetősége a szlovák kormány megfékezésére. Amely így aztán legfeljebb néhány látszatlépésre volt hajlandó, s kizárólag a külföldi felháborodás tompítása érdekében. A magyar és a szlovák kormányfő szeptemberi szécsényi találkozóján elfogadott egyezség alapján tájékoztatták Budapestet a törvénytervezetről, de fittyet hánytak a véleményére.

Tárgyalóasztalhoz ült a kisebbségi vegyes bizottság is, ahol azonban a szlovák fél szintén érdemi válaszok nélkül hagyta partnerei aggodalmát és felvetéseit. Pozsony konzultált Knut Vollabaekkel, ám az ő ajánlásaiból csupán a neki tetsző részt mazsolázta ki. Az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa valóban kifejtette, hogy a jogszabály célja nem ellentétes a nemzetközi jogrenddel, de hozzátette: ettől még nem jó a törvény, amely ráadásul felborítja az úgynevezett államnyelv és a kisebbségiek nyelvhasználatának kényes egyensúlyát. Ezért a diplomata a kisebbségi nyelvtörvény módosítását is ajánlotta.

Erről azonban a szlovák kabinet hallani sem akar. Szemfényvesztő magatartásuk netovábbja pedig az, hogy a jogi normát nagy hírveréssel elküldték véleményezésre a szaktekintélyekből álló velencei bizottságnak, de az álláspontjukat már nem várták meg.

A tegnap jóváhagyott, úgynevezett útmutató semmit sem változtatott a törvény nemzetállami filozófiáján, holott Szlovákia többnemzetiségű ország. Mégis különjogot biztosít a többségi nemzet polgárainak, egyszersmind tovább korlátozza a kisebbségiek hivatali anyanyelvhasználatát. Mindezekkel pedig tovább szítja a belpolitikai feszültséget. A törvényalkotók kegyeskedtek ugyan néhány homályos rendelkezést tisztázni, de ettől a jogszabály semmivel sem lett európaibb, mert továbbra is a tizenkilencedik század áporodott levegője árad belőle.

Robert Fico nyeregben érzi magát, mert Európa változatlanul vonogatja a vállát, szemérmesen elfordul, még emberjogi problémaként sem nagyon hajlandó napirendre tűzni a szlovák kormány nacionalista dáridózását. Mi több: az európai szocialisták éppen most fogadták be őt és pártját maguk közé. Szemrebbenés nélkül kiáltották ki virtigli szocdemmé, az úgynevezett modern baloldal legnagyobb dicsőségére.

Ennek a fanyar szlovák pudingnak napokon belül következik a próbája. Remélhetően az EBESZ illetékeseiben lesz legalább annyi kurázsi, hogy rászánják magukat az államnyelvtörvény alkalmazásának és a várható pénzbírságok jogosságának az ellenőrzésére.