Becsületet sérteni muszáj
Bakácsot bűnösnek találták, de érdemi büntetést nem szabtak ki rá. Az üzenet, hogy a bűnös semmilyen büntetést nem érdemel, etikailag fölöttébb ártalmas. Csak akkor ártalmatlan, ha valóban ártalmatlan az ügy, amelyben az ítélet született. De az egyáltalán nem ártalmatlan kérdés, hogy valaki fasiszta-e, vagy sem. Súlyos esetekben a bíróság akkor szokott "a cselekmény tárgyának csekély súlyára" hivatkozni, amikor úgy akar dönteni, hogy nem akar.
A Kossuth téri fideszes kordonbontás ügyében is ez történt. Csakhogy akkor a bíróság csupán politikai csapdából menekült, ebben az esetben viszont jogi csapdába került.
Van a Btk.-ban két szomszédos paragrafus. A 179. szerint a becsület csorbítására alkalmas tény állításával, híresztelésével lehet vétséget elkövetni - ez a rágalmazás. A 180. szerint pedig azzal, ha "a becsület csorbítására alkalmas" kifejezést használunk - ez a becsületsértés. Az elsővel nincs gond, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állítottunk, s ezt nem tudjuk bizonyítani, akkor bűnösök vagyunk. Tiszta sor. A becsületsértő vélekedés, a vélemény viszont tárgyilag nem bizonyítható, nem is cáfolható, azért vélemény.
Hogy lehet a becsületsértés vétségét el nem követni? Vagy úgy, hogy egyetlen polgártársunk közéleti ténykedésével kapcsolatban sem gondolunk semmi rosszat, vagy úgy, hogy a nagy nyilvánosság előtt nem mondjuk el, amit gondolunk. Ezeket a feltételeket senki nem tudja teljesíteni, aki a közéletben szabad polgárként részt kíván venni. Akiről azt gondolom, hogy fasiszta, bolsevista, ostoba, hatalommániás, sunyi és a kutyámat sem bíznám rá, arról ezt kell mondanom. Aki nem sérti meg annak a becsületét, akit nem tart becsületesnek, az kussol vagy hazudik.
A 180. paragrafus értelmében bizony becsületsértők vagyunk mindahányan, akik a köz ügyeit becsületesen pertraktáljuk. Aki újságot olvas, hírműsorokat és politikusokat néz és hallgat, naponta százával találkozik feljelenthető "becsületsértő" kijelentésekkel.
A becsületsértés persze nem üldözendő hivatalból, csak magánindítványra. Ilyen magánindítványt nem tesz, akinek fontos a közélet szabadsága, és a feljelentés előtt átgondolja, mit is jelent a paragrafus, amellyel élni kíván. Ha rágalmazzák, ha hamis tényt állítanak róla, az más. De aki nem ismeri el polgártársa jogát arra, hogy megmondja róla, amit gondol, akármilyen csúnyát gondol, s nem ragaszkodik maga is ehhez a jogához, az nem demokrata.
A Gój Motorosok persze nem azok. Vezetőjük föl is szólította híveit, "tapadjanak rá" Bakács műsoraira, vadásszanak feljelentenivalót. Ez szerintem aljas törekvés. Ez a véleményem pedig "becsületsértő". Bíróság előtt nem tudnék érvelni amellett, miért ne ítéljenek el a 180. § nevében. Nehéz ezzel a paragrafussal együttélni.
Csak a köztársaság elnökének és Alkotmánybíróságának köszönhetjük, hogy nem került mögéje még egy bekezdés, mely azokat is büntetné, akik nem személyekkel, hanem nemzeti, etnikai, faji, vallási csoportokkal, vagy "a lakosság egyes csoportjaival" kapcsolatban használnak "becsületüket csorbító" kifejezéseket.
Igazán kár azon derék antirasszisták gőzéért, akik a képtelen jogi helyzetek és feljelentési lehetőségek gyarapításán fáradoznak ahelyett, hogy a rasszista uszítókat védő jogellenes joggyakorlatra összpontosítanák a tüzüket.
