Nagyobb gond, hogy Afganisztánban nemcsak a számtan ilyen bonyolult, hanem - legalábbis Amerikából nézve - az egész helyzet is egyre inkább egy elmosódott halmazra emlékeztet. Nehezen tudják definiálni a tálib fogalmát (vallási fanatikus? megélhetési zsoldos? pastu nacionalista? helyi kötődésű szabadságharcos? mind együtt?), így azt is, hogy valójában ki a fő ellenség, továbbá azt, hogy mi lenne a (NATO-erőkkel együtt) már így is százezer katonával vívott háború sikerének fokmérője, vagy melyek az ehhez vezető legmegfelelőbb eszközök.

Eddig legalább a barátot pontosan meg lehetett határozni: a Bush-érában biztos pontként ott állt a Kabul polgármesterének is csúfolt és a bábu gúnynevet büszkén vállaló Karzai elnök. De az Obama-adminisztrációval már jóval feszültebb a viszonya, és a választási csalások nyomán alapvetően megrendült a bizalom.

Megannyi kérdőjel, avagy ikszek és ipszilonok a legalább tízismeretlenes egyenletben. A tudományelméletben külön terület a fuzzy logic, a "homálylogika", az elmosódott halmazok kutatása. Az amerikai Afpak (Afganisztán-Pakisztán) stratégia legnagyobb problémája a végletes lehatárolatlanság. Obama elnök hetek óta képtelen választ adni a..., mire is? Nos, nem arra, hogy mennyivel növelje a csapatok létszámát, amit McChrystal kért. A háborús tanácsadóival folytatott öt kimerítő egyeztetés után minden bizonynyal meg tudna már határozni egy a nulla és 40 ezer közé eső számot. Valójában a legelemibb kérdésben kellene dönteni nyolc év után is: mit keres az Egyesült Államok Afganisztánban? Az csak a függvény egyik tengelye ugyanis, hogy McChrystal sok új katonát akar, miközben Feingold szenátor és mások a kivonulási ütemtervet sürgetik. Gates miniszter régóta aggódik, hogy a duzzadó sereg egyre jobban hasonlít egy megszálló erőre. Befolyásos tanácsadók vagy Biden alelnök pedig a régi irodai bölcsességgel jönnek: ne ott keressük a gemkapcsokat, ahol ég a villany, hanem ott, ahol elszórtuk őket. Szerintük a lázadókkal szembeni erőfeszítések helyett az al-Kaidára, a terrorelhárításra kell összpontosítani, hírszerzéssel, (pilóta nélküli) drónokkal. Ez márpedig javarészt pakisztáni célpontokat jelent. A nemrég elkapott Nadzsibullah Zazi is, aki állítólag szeptember 11-e óta a legközelebb állt hozzá, hogy jelentős terrorcselekményt kövessen el az Egyesült Államokban, tavaly Pakisztánban kapott kiképzést.

Obama részben magát manőverezte ebbe a helyzetbe. Helyesen nevezte meg Irak ellenében Afganisztánt a fő hadszíntérnek, és helyesen tette mellé egyenrangú tényezőként Pakisztánt. De ezzel óriási és alaktalan lett a "csomag". Az idő pedig sürgeti a kibontását: a szakemberek szerint másfél év sincs a fordításra Afganisztánban.