A kormány bízik a nyilvánosság erejében - olvasom az Üvegzsebű állami menedzserek című (szeptember 14.) cikkben, amely annak kapcsán íródott, hogy szeptember 15-ig a közvélemény elé kellett tárni az állami és önkormányzati cégvezetők javadalmazását. Nem állítom, hogy nem időszerű az ijesztő méretű fizetések - megfejelve prémiumokkal, titoktartási díjjal, végkielégítéssel - közzététele, de ez csak a mai állapotot tükrözi. (Imádom, amikor Szíjjártó Péter, Cser-Palkovics András a "leleplezéseket" kommentálja.

Dumájuk legalább olyan demagóg, mint a Fidesz válságkezeléssel kapcsolatos megnyilvánulása.) Már az új gazdasági mechanizmus idejében volt a Magyar Televíziónak egy műsora, ahol egy szép szőke asszony (sajnos a neve kiesett) interjúkat készített a gazdasági vezetők hirtelen megugró jövedelméről, ami a rendszerváltást követően már csak halmozottan növekedett. Az MTV archívumában bizonyára megvan a szépemlékű Taurus gumigyári riport, amelyben a dolgozók azt ajánlották, hogy a háromszorosára megugrott (akkori) vezetői fizetések legyenek csak kétszeresek és az így "megspórolt" pénzt kapják meg a munkások. Az ajánlat visszhang nélkül maradt.

Sok mindent hajlandó vagyok elhinni a magyarázkodásokból, amivel a szédületes kifizetéseket indokolják, de attól forog a gyomrom, hogy a kritériumok között szó sem esik a nyereségességről. Tessék megnézni akár a munka törvénykönyvét, akár a közalkalmazotti törvényt, hogy a mezei munkavállalónak hány évtizedig kellene dolgoznia ahhoz, hogy végkielégítésként megkapja hat havi munkabérét (már ha addig egyáltalán ott dolgozhat és közben nem kft.-ésítik, közhasznúsítják munkahelyét). Egy dologban szavaztak teljes egyetértésben a pártok parlamenti képviselői: saját jövedelmük emeléséről és juttatásaikról. Furcsa módon sem "Viktorunktól", sem mástól nem hangzott el olyan javaslat, hogy a négyéves ciklus után talán nem járna a kibukott képviselőknek annyi végkielégítés, amennyiért egy egyszerű polgár 20-30 évet gürizik. Furcsállom Tarlós István és Vitézy Dávid hirtelen "megvilágosodását" is a BKV-botrány kipattanása után. Vagy amikor az MTV vezetőinek fizetésén "csámcsogunk", hol volt a kis és a nagy kuratórium, amikor összegüket meghatározták és jóváhagyták. Ne mondják nekem, hogy a kuratórium tele van szocikkal, mert röhögőgörcsöt kapok, hiszen lassan két éve nem tudnak elnökét választani a grémium összetétele miatt.

A tisztelt urak ne feledkezzenek meg arról, hogy netán a szavazók is "megvilágosodnak" és eljutnak odáig, hogy a "véresszájú számon kérőknek" is van némi szerepük a siralmas helyzetben.

Dr. Herendi Károly

Budapest