Bächer Iván: Wu 2
No végre, megvagy, papa, már két napja hajkurászlak, tudom, hogy itt szoktál tanyázni, el akartam köszönni tőled, mindenképp, papa, meg elmesélni a sztorimat, hátha tudsz vele valamit kezdeni. Úszom, papa. Vagyis hát, úsztam. Tudod, hogy mindig sportoltam, huszonkét éves koromig pólóztam, csak mikor kimentem Amerikába, akkor hagytam abba, de azóta is úszom, papa, mindennap úszom, háromezer métert, mindennap ugyanott. Kibiciklizem, leteszem a bicajt, papa, nekivetkezek, úszom egyet, letusolok, megtörülközöm, felöltözöm, hazakerekezem. Feltéve, hogy nem lopták el a biciklit, mert elég gyakran ellopják, az se baj, sosincsen tízezer forintosnál drágább biciklim, papa, csak a hülyék tartanak drága biciklit, meg a gazdagok, de a kettő legtöbbször ugyanaz.