Servus, szia, szerva és rezervátum
Tótfalusi az előszóban kifejti, hogy munkájával szenvedélyt kíván ébreszteni az etimológia, a szószármaztatás iránt, s ekképpen a kötetet a latinból "tisztes tudást" birtoklóknak szánja. Ám ennél többet ad: a latinban, ógörögben járatlanoknak is tengernyi érdekességet, meglepetést, elgondolkodtatni valót kínál, esetenként pedig rendezi ismereteinket.
Mert ha az 'élet' jelentésű görög biosz ebben a formájában nem is nagyon használatos (bár a diáknyelvben előfordul a "bioszóránk volt", "bioszból feleltem" stb. szerkezetekben), a biológia, a biológus, a biokémia, a bioszféra, a bioritmus és hasonló szavakban könnyű felismerni. Közvetve pedig az aerobik is a bioszban gyökerezik. A szerző gondosan, érthetően elmondja mindezen változatok megszületésének a históriáját és mai használatuk sajátosságait.
Az 'alak' jelentésű latin forma szemléletesen megrajzolt családfáján (ez az ábra szerepel a könyvfedélen is) közvetlenül és különféle előtagokkal nem kevesebb, mint negyvenegy szót találunk. Közülük csak néhány: formula, formalista, formátum, nonkonformizmus, deformál, információ, informatikus, református, uniformis, transzformátor.
Nem kevésbé érdekes a latin servus ('szolga, rabszolga') két évezredes karrierje. Belőle származik nemcsak a szervusz vagy a szia, hanem a szerva, a desszert, a rezervátum, az obszervatórium, a konzerv és a konzervatórium is.
A kötet fontos értéke a szójegyzék: pontosan eligazít, hol kereshetjük s találhatjuk meg az antant, a dettó, a kritérium, a paralízis, a statika vagy a zsenialitás meg a többi háromezer klasszikus idegen szavunk görög vagy latin ősváltozatát.