A bankárok és a kormány összecsapásában vér talán nem fog folyni, de a harc komolynak ígérkezik. Erdei Tamás személyében olyan vezető viszi csatába a pénzvilágot, aki korábban már bizonyította, hogy képes hatékonyan képviselni a szektor érdekeit. Azzal pedig, hogy a megújított testületben maga mellett tudhatja Csányi Sándort, az OTP elnökét, egész pályás letámadásra is alkalmassá vált a bankszövetség: Magyarország egyik legbefolyásosabb üzletemberének ritkán szoktak nemet mondani.

Most mégis úgy alakulhat, hogy a legjobb erők bevetése is kevésnek bizonyul. A válság magához térítette a pénzügyi szektort ellenőrző szervezeteket: egyre-másra születnek az ágazat szereplőit mind szorosabb felügyelet alá vonó intézkedések. Az eszközökben nem válogatnak: számítanak a bankok józan belátására, de eközben hatalmi szóval is diktálnák a feltételeket.

A bankárok meg kapkodják a fejüket. Épphogy megszáradt a tinta a bankkódex oldalain, az MNB előállt egy elsőre még szigorúbbnak látszó csomaggal. S míg a kódexhez nem kötelező - de azért javallott - csatlakozni, a jegybank által javasolt szabályok alól nem lenne kibúvó.

A szövetségnek az fáj leginkább, hogy az MNB megszabná, a jövedelem mekkora hányadát teheti ki a törlesztőrészlet. A bankok szerint az ebből fakadó kockázatot ők viselik - ráadásul a felügyelet is a nyakukra jár. Ellenvetéseiket azonban az elmúlt évek hitelezési gyakorlata nem támasztja alá. Hiszen a devizahitelek felfutásában a bankoknak is vastagon részük volt. Az árfolyamkockázat pedig annyi embert érintett, hogy a jegybank emiatt - sem - engedhette lejjebb a kamatot. Máskülönben a forint gyengülése bebuktatta volna a hiteleket. Vagyis a kockázatot a teljes magyar gazdaság viselte. És viseli továbbra is.

Az euró bevezetése egyre messzebb kerül, így aki néhány éve még abban a hiszemben vett fel az uniós közös pénzben tíz évre hitelt, hogy a futamidő második felében már nem kell számolnia az árfolyamkockázattal, annak bizony csalódnia kell. Az eurózónához való csatlakozásunk idejét a legoptimistább prognózisok sem teszik 2014-nél korábbra.

Azzal is érvelnek a bankok, hogy a túlzott szigor meggátolja a gazdaság beindulását. Ezzel az állítással szintén vitába lehet szállni. Biztos, hogy a lakosság kevesebb hitelt venne fel, ám ezek a források nem ragadnának bent a bankrendszerben. A bankoknak egyre kevésbé éri meg a pénzen ülni, ahogy csökkennek a jegybanki kamatok. A kihelyezhető források a vállalatokhoz kerülhetnek: a bankok közötti verseny olcsóbbá teheti a hiteleket. Márpedig mi más hozhatná lendületbe a gazdaságot, ha nem a hitelköltségek csökkenése? A pénzintézeteknek persze fájhat, hogy ez a verseny a jövedelmüket apasztaná.

A bankszövetség kritikáival szemben könnyű ellenérveket sorakoztatni. Nem valószínű tehát, hogy a kormány meghátrál, ha támadásba lendül a bankár top 1.