A kitüntetési protokoll szokásos bikkfanyelvén megfogalmazott indoklás mögött ("a nemzetközi diplomácia és a népek közötti együttműködés megerősítése érdekében kifejtett rendkívüli erőfeszítéseiért") az amerikai elnök nagy hatású kairói beszédét, az ENSZ-ben a minap elmondott felszólalását vagy azt az igyekezetet láthatjuk, ahogyan Obama a reménytelennek látszó helyzet dacára is napirenden tartja az izraeli-palesztin békefolyamatot. Esetleg egyszerűen az általános reményt, amelyet a világnak adott az új amerikai külpolitikával, világszemlélettel, személyiségének dinamizmusával, mértékadó kritikusai közül is kevesek részéről megkérdőjelezett jó szándékával.

Aligha véletlen, hogy a békedíj mindig is a legellentmondásosabb volt, és nemcsak azért, mert a laikus is könnyebben hozzászól a világbékéhez, mint a riboszóma atomi szintű modelljéhez, amelyért pár napja a kémiait odaítélték. Ahogy a filozófus mondja: az emberiség göcsörtös fájából sohasem alkottak egyenes dolgot.

Az egyaránt bonyolult életutat bejárt Henry Kissinger, Menachem Begin vagy Jasszer Arafat Nobel-békedíja különösen nagy viharokat kavart. Megesett, hogy Sztálint, egyszer pedig még Hitlert is jelölték. (Pár napig tudta csak tartani magát.) Anvar Szadat ma metrómegálló Kairóban, Jichak Rabin nevét pedig az egykori Izrael királyainak tere viseli Tel-Avivban. Voltak ugyanis, akik nemhogy a Nobel-díjukat, de a létezésüket sem bírták elviselni, és meggyilkolták őket.

Meg nem írt, még csak beígért regényekért és versekért, fel nem fedezett természettudományos jelenségekért nem szoktak Nobel-díjat adni. A békedíjnál viszont a teljes emberi potenciált - és igen, benne a siker ígéretét, reményét - helyezik a mérleg serpenyőjébe, nem pusztán aláírt nemzetközi szerződéseket, elboronált fegyveres konfliktusokat.

A tavalyelőtti megosztott díjazottak, Al Gore és az Éghajlat-változási Kormányközi Testület sem oldották meg a felmelegedés problémáját, de máig úgy tűnik: kijelöltek olyan globális gondolkodási és cselekvési irányokat, amelyekről azóta nem nagyon lehet letérni. Ez lehetne majd a még kilenc hónapja sem hivatalba lépett, számos dossziét (újra)nyitott, de keveset lezárt Obama elismerésének fő hozadéka is.

Az iskolában sokat hallottuk a tanároktól ezt a kifejezést annak idején: megelőlegezett bizalom. A "jutalomkettes" vagy "jutalomötös" célja a teljesítmény növelése, a motiváció volt. Veszélye pedig - a tegnapi döntésé is - a görcsös megfelelési kényszer. A várakozásokat márpedig most újra az egekbe srófolták, miután a 2016-os olimpia kapcsán éppen egy hete foszlott köddé az amerikai elnök mindenhatóságába vetett hit. Obama munkaszerződése határozott időre - még három, legfeljebb pedig hét évre - szól. Mostantól fülsiketítően ketyeg az óra.

Kíváncsian várjuk továbbá, ki lesz az idei év embere a Time magazin szerint. Ők ugyanis már tavaly kijátszották az Obama-kártyát.