Magasságos statisztika?
A szerző tesz némi engedményt a hivatalos adatoknak, mondván: "A statisztikai adatok nem tévednek" - de siet zavart kelteni, azzal folytatva a mondatot: "ám a termelői árakról szóló kimutatások nem a kisközértek ártáblái alapján készülnek". Való igaz: kisközértek ártáblái a fogyasztói árat, és nem a termelői árat tüntetik fel. Tamás Gábor, a "megzavarodott tudósító" egyetlen mondatban kétféle árstatisztikát próbál helytelenül egybevetni. A kétféle statisztika a valóság két különböző részének leképezésére szolgál. Mindkettőnél árfelírók működnek közre (akik kimennek az utcára). A mezőgazdasági árakat 150 termelői piacon jegyzik fel. Egyrészt. Másrészt pedig összesítik 1500, mezőgazdasági terméket felvásárló vállalkozás által a termelőknek fizetett árakat. Mindkét esetben áfa nélkül. Súlyozva a felvásárolt, illetve a piacra felhozott termékek mennyiségével.
A kisközértek ártábláit a fogyasztói árak felírói rögzítik kiskereskedelmi üzletekben, piacokon. Országosan kilencezer felíróhelyen, havonta 900 termék és szolgáltatás árát összesítik a statisztikusok. Egy hónapban egy termékhez 120-130 darab fogyasztói árat gyűjtenek, ebből kerekedik ki az országos átlagár.
A néhány árus és kereskedő az oknyomozói beszámoló szerint egyetlen pillantással felmérte a Központi Statisztikai Hivatal gyorstájékoztatóját a mezőgazdasági termelői árakról, és legott összevetették azt a saját ártábláikon feltüntetett fogyasztói árakkal. Valami nem stimmelt. Nem csodálkozunk.
Az élelmiszerek egyre nagyobb hányada származik külföldről, és a mezőgazdasági termékek belföldi felvásárlási ára egyre csekélyebb hatást gyakorol a fogyasztói árakra. A mezőgazdasági termelői árak sajátossága, hogy egy-egy év terméseitől, illetve a világpiaci ármozgásoktól függően jelentős ingadozásokat mutatnak. Változásuk általában késve és tompítottan jelenik meg a fogyasztói árakban. S nem csak a kenyér árképzésében érvényesül nagyon áttételesen a kalászosok felvásárlási ára. Minden terményre igaz lehet, hogy a tárolás, feldolgozás, szállítás adja annak a spekulációnak a hátterét, amelyre Tamás Gábor utal. Augusztus 3-a óta mindenki alaposan tájékozódhat a KSH honlapján "Az élelmiszerek termelői és fogyasztói árának alakulása 2004-2008-ban" című elemzésből. Mindezt azért érdemes rögzíteni, mert fontos döntések alkalmasint statisztikai adatok alapján születnek meg. Az már a döntéshozók felelőssége, hogy különbséget tesznek-e kétféle adat, kétféle módszer között. A cikkíróé pedig, hogy saját zavarodottságát miként osztja meg olvasóival.
Holka László
KSH-sajtóreferens
Eszembe sem jutna a KSH nemzetközileg, az EU-n belül is magasan jegyzett adatfelvételezési, elemzési módszereinek, eredményeinek közvetlen, netán rosszindulatú megkérdőjelezése, de - ha úgy tetszik - a magam részéről vállalom a felelősséget annak az egyszerű ténynek a rögzítéséért, hogy a hivatalosan rögzített termelői és a tényleges élelmiszer-fogyasztói piacon érvényes árak trendjei között meglehetősen nagy a különbség mostanság, finoman szólva nem igazán "mozognak együtt". Ezt egyébként Önök is megerősítik legutóbbi közleményükben, amelyben a termelői alapanyagárakéhoz képest tizednyi (2-3 százalékos), vagyis némi "hibahatár körüli" csökkenést mutatnak ki. Ami nekem nagyon nem tetszik, az ebben az így kialakuló széles sávban meghúzódó, sokat emlegetett spekuláció, amely a gyakorlatban igazából a szürke- vagy feketegazdasággal egyenlő. Csak még egy példa: a Magyar Agrárkamara az Önök adatai alapján kiszámolta, hogy ha a hivatalosan rögzített jövedelmeket és a minimális élelmiszer-fogyasztáshoz szükséges tételeket összevetjük, akkor az jön ki, hogy a magyar lakosság bő harmada teljes jövedelmét ennivalóra költi, tíz százaléknak pedig egyszerűen többet kell ennie, mint amennyire pénze van, különben éhen halna. Nyilvánvaló, hogy itt valami nem stimmel, de még véletlenül sem állítom, hogy ez az Önök hibája lenne. Sokan például feketejövedelemből élnek, sőt, ennek hátterével csalással vesznek fel akár segélyt is, és fogyasztanak a közvetlen piacon. Van, amit Önök ebből hivatalosan is regisztrálhatnak, van, amit nem. Nekem ezzel az utóbbi résszel van nagyon súlyos bajom. És hogy ez a helyzet a mindenkori döntéshozásban súlyos tévedések, netán visszaélések forrása lehet, azt is fenntartom.
Tamás Gábor
