Ezek a mondatok a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, minap közreadott tájékoztatójából valók, s az úgynevezett "néphíradásokban" természetesen azonnal élesen fel is vetették a felkészült riporterek a kérdést: ugye akkor most olcsóbb lesz a kenyér, és szinte ingyenbe' lesz a lecsó meg a befőtt? A nép viszont betér a boltba, kimegy a piacra, és azt tapasztalja, hogy egy frászt.

Miközben mi mostanság szinte naponta tudósítunk arról, hogy az egykor "Szabolcs aranyának" nevezett jonatánt fillérekért, léüzembe kényszerülnek leadni a jobb sorsra érdemes kertészek, az "őstermelői" piacon százötven forint alatt almát nem kapni.

A szupermarketben az "akciós kiváló magyar barackot" kilónként kettő-ötvenért mérték necchálós műanyag rekeszben, és amikor egy alig futball-labdányi túlérett dinnyét - egy napig - ötvenötért kínálták a diszkontban, szinte ölték érte egymást a kedves vevők. Egy fillérrel sem volt olcsóbb semmi, mint tavaly, a kenyérről meg már régen tudjuk, hogy annak ára vajmi kevéssé függ a gabonáétól, amelynek piaci alakulása viszont tényleg jól követhető statisztikailag is.

De csak azé. A pék, meg utána a kereskedő, annyiért adja a kenyeret, amennyiért akarja. És - egyáltalán nem mellékesen - a gyümölccsel meg a zöldséggel is nagyon hasonló a helyzet: mire a paraszt megtermelte alapanyagból áru lesz, már rég egy bonyolult spekuláció elemévé válik, amit csak messziről és igen-igen homályosan lát (már ha észleli egyáltalán) a hivatalos adatösszegző. A statisztikai adatok nem tévednek, ám a termelői árakról szóló kimutatások nem a kisközértek ártáblái alapján készülnek.

A megzavarodott tudósító kiment hajnalban a többé-kevésbé formai szabályok szerint működő nagybani, majd a kistermelői piacra, és az árusoknak meg néhány kereskedőnek megmutatta a nevezetes statisztikai jelentést - nevetéssel kevert bosszankodás volt a reakció, azzal a megjegyzéssel, hogy a felmérők időnként kimehetnének az utcára is.

Mindezt azért érdemes rögzíteni, mert fontos döntések mégis- csak a hivatalos adatok alapján születnek meg. Ezek után viszont már szinte törvényszerű, hogy közülük jó néhány eltéveszti valódi célját, teremtve nemegyszer üvöltően igazságtalan helyzeteket.

Ezek mind-mind azért létezhetnek, mert elbírja azokat az a bizonyos hivatalos papír, a betűbe öntött szabály, a magasban született statisztika. A parlamentben tegnap egyébként az úgynevezett idősügyi stratégiáról, bő hárommillió polgártársunk sorsáról, megélhetéséről vitáztak az ország sorsáért felelős döntéshozók. Idézték a hivatalos statisztikát bőven.