A szerző politikatörténész

Szanyi Tibor Bauer Tamással vitatkozva (Bauer és a baloldal) deklarálja: ellentétben a liberálisokkal a baloldalnak megvan az oka, hogy felülvizsgálja "a magántulajdon fölényéről" alkotott felfogását. Kár, hogy ez a jól hangzó igény nincs kifejtve, nem tudjuk, mit is jelent pontosan a gyakorlatban, ki nyer vele és mit. Egy politikus nem hagyhatja nyitva ezt a kérdést. Célszerű volna, ha Szanyi Tibor azt is tisztázná, kinek a nevében sajátítja ki a "baloldalt", szembeállítva azt az európai szociáldemokrácia több évtizede jól működő stratégiájával a tulajdon kérdésében.

Azt ugyanis Tibor barátom (aki mellesleg sokáig közös pártunk delegáltja is volt egy londoni székhelyű nemzetközi műhelyben, amely a modern szociáldemokrácia kutatásával foglakozik) jól tudja, hogy Bad Godesberg (1959) óta a legtöbb szociáldemokrata párt másképp látja a magán- a és köztulajdon együttélésének lehetőségét, mint korábban, s ez közelebb hozta egymáshoz a liberálisokat és a szociáldemokratákat a tulajdon megítélésében.

Szanyi szerint a mostani válság gyökeresen új szemléletet indokol a tulajdon kérdésében. Nem vitás, a válság sok mindenre felhívta a politika figyelmét, de kevés a jele annak, hogy a baloldal alapjában kérdőjelezné meg a tulajdonnal kapcsolatos álláspontját, noha az persze bebizonyosodott, hogy az államnak a gazdaság és pénzügyek kérdéseiben sokkal aktívabbnak kell lennie.

A baloldal legjelentősebb tényezője, a szociáldemokrácia számára a gazdaság stabilitása és a szociális programja egységet képez. Ebből a szempontból nem a magántulajdon fölénye mint mennyiségi kérdés az érdekes, hanem az, hogy a modern piacgazdaság számára mi a racionálisabb. És az erre adott válasz az, ami a magántulajdon primátusát biztosítja. A működő piac feltétele a stabil gazdaságnak, a foglakoztatás mind szélesebb körű biztosításának, ami a szociáldemokrácia céljai között a legfontosabb, de ez képezi a közkiadások dinamikus fejlesztésének, a közszolgáltatások bővítésének alapját is. Márpedig a szociáldemokrácia egyenlőségfelfogásában a mind teljesebb foglalkoztatásé, az egészségügyi és iskolai ellátásé a főszerep.

A szociáldemokraták számára a magántulajdon szabadsága még egy aspektusból fontos. Az elmúlt évtizedekben a társadalom szerkezeti változásai miatt jelentősen szűkült a szociáldemokraták hagyományos bázisa. Nyitásuk a középrétegek felé kibővítette e bázist, de arra szorította a szociáldemokráciát, hogy egyértelműen deklarálja elkötelezettségét a magántulajdon iránt. Az eltelt évtizedek tapasztalatai igazolták a "társadalmi koalíció" politikájának politikai és társadalmi hasznosságát.

Persze tudjuk, bármilyen jól működik egy piacgazdaság, elkerülhetetlenek benne a konfliktusok. De ezek kezelésének a hatékonysága nem attól függ, hogy a piaci szereplők között melyik tulajdon milyen arányban van képviselve. Sokkal fontosabb, hogy sikerül-e folyamatos konszenzuskeresés keretében a partneri viszonyokat kiépíteni a társadalom és a piac között. A baloldalnak ebben van döntő szerepe.

Szanyi Tibor írásának a jelzett fenntartások ellenére fontos szerepe van a baloldal megújulása érdekében folyó vitában. Az eszmecsere, akkor érheti el a célját, ha tárgyszerű, objektív és érvelő marad akkor is, ha az álláspontok távolabb állnak egymástól. A politikai iránt érdeklődő közvélemény figyelemmel kíséri a vitát. Nemcsak a vita tartalmi elemei fontosak, hanem a kultúrája és demokratizmusa is.

Sajnos, Szanyi Tibor írásának stílusa ebből a szempontból nem üdvözölhető. Gondolatmenetét - sokszor tárgyilag teljesen indokolatlanul - végigkísérik a liberálisokkal szembeni nyers megjegyzései, amelyek esetenként mesterséges és konstruált öszszefüggésekre épülnek, s nem hatnak a hitelesség erejével. Az, hogy az ún. "szoclib" koalíció neoliberális és nem baloldali politikát valósított volna meg, nem igaz, miként az sem, hogy a különböző panamák döntnökei "szinte kizárólag szabad demokrata" politikusok és szakemberek lettek volna. Ez az állítás nem korrekt és nincs összhangban a demokratikus politikai kultúra normáival.