Az "alig ismert" jelző viszonylagos. Kérdés, hogy van-e ennél inkább emlegetett, ismert írása Kunfi Zsigmondnak. Nem hinném. A nevezetes cikket - Az Ember 1919. június 5-i számában jelent meg először - olvashatjuk Kunfi Zsigmond Válogatott írásainak kötetében (szerkesztette: Mucsi Ferenc és Szabó Ágnes, lektorálta Erényi Tibor, [Bp.]: Kossuth Könyvkiadó, 1984 [!], a 262-264. lapon), továbbá olvashatjuk Agárdi Péter (szerk., vál., bev., jegyz.) Kunfi Zsigmond c. kötetében ("Magyar Pantheon" sorozat, Bp.: Új Mandátum, 2001, a 182-184. lapon). Alig van olyan politikai író ebből a korszakból, akinek az utókor kétszer is kinyomtatta fontos írásait. Ismeretlennek ez a fontos szöveg nem tekinthető.

Kende Péter professzor azt is írja, hogy a kommün bukása után Kunfi "hátralévő rövid életét (amelynek öngyilkossággal vetett véget) elméleti munkásságnak [így] szentelte". Ez nem áll. Kunfi a bécsi Világosság-csoport alapítója és vezetője volt, amely szembenállt az "itthoni" MSZDP paktumpolitikájával, a Világosság nevű lapban lankadatlanul küzdött a Horthy-rendszer ellen, a bécsi szocialista Arbeiter-Zeitung és a Der Kampf rendszeres, politizáló szerzője, vezető publicistája volt, a mind a II., mind a III. Internacionáléval szembenálló "két és feles internacionálé" egyik vezetője, ausztromarxista, radikálisan baloldali politikus. Elmélettel soha nem foglalkozott. A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságot (ez volt a forradalmi államalakulat hivatalos neve) élesen bírálta, de - együtt Böhm Vilmossal, Rónai Zoltánnal, Garbai Sándorral, Ágoston Péterrel, Szende Pállal - soha nem tagadta meg. A tanácsköztársasággal a történelmi szociáldemokrata vezetők közül Garami Ernő állt szemben, nem Kunfi.

Az ausztromarxisták bolsevizmuskritikáját Otto Bauer Lenin-nekrológjában és számtalan más írásában kell tanulmányozni. Kunfi tollából a legfontosabb dokumentum a Trockijjal vitatkozó esszé, a "Thermidor?" (1927), a Mucsi/Szabó-féle kötet 362-369., az Agárdi-féle kötet 205-209. lapján.

Nem lehet a kérdés historiográfiájának és szakirodalmának (kétszeri közlésnek!) a figyelmen kívül hagyásával újdonságként meghirdetni rég ismert dolgokat.

Mindez természetesen nem érinti Kende Péter jelentős történettudományi összteljesítményét. Egyszeri botlás, de nem tanulság nélküli. A kritikai munkásmozgalom-történetnek vannak Magyarországon előmunkálatai. Az ezt illető cenzúra megtörése nem ma kezdődött. Csak remélni lehet, hogy ennek a tudományos munkának nem az lesz a sorsa, mint anynyi mindennek hazánkban: a feledés, majd az újrakezdés a nulla ponttól.

Tamás Gáspár Miklós

Budapest

TGM-nek teljesen igaza van abban, hogy nem vagyok a munkásmozgalom történetének szakértője. Nem is akartam előszót írni a szóban forgó Kunfi-szöveghez (amelyet a kerek évforduló apropóján ajánlottam újraközlésre), csak a lapszerkesztő unszolásának engedtem. A szöveget eredetileg közlő 1919-es hetilapszámra apám, dr. Kende Zsigmond hagyatékának rendezése közben bukkantam rá, s felfigyeltem szerzőjének szókimondására. De hiba volt, hogy - ha már kísérőszöveget írtam - nem néztem bele a vonatkozó bibliográfiába. Legközelebb megteszem, már csak azért is, hogy ne veszítsem el TGM barátságát.

Kende Péter