A magyar-cigány együttélés problémáinak megoldásához leginkább az őszinte, kritikus, de érdemi vita hiányzik – konstatálja Vona Gábor. A parlamenti szélsőjobb vezére – egyfajta sajtó- és politikatörténeti kuriózumként – a Népszabadságban vitatkozik a cigányság helyzetéről és a kilábalás esélyei­ről Romano Rácz Sándor író-romológussal.

A Jobbik elnökének némelyik állítása mögé termetes kérdőjel kívánkozik („a cigányság modernizációjáért legtöbbet a cigányság tehet”), más kijelentését („Magyarországon nincs rasszista veszély”) kapásból besorolhatjuk a szemérmetlen cinizmus kategóriájába. Mégis: összességében higgadtan, kulturált hangnemben érvel. Ismét bizonyítja, hogy – függetlenül attól, mire használja képességeit – eszes politikus. Ügyesen alkalmazkodik a terephez, képes több szólamban játszani. Tett egy tétova lépést a szalonképesség irányába. Ahhoz azonban még sokat kell dolgoznia, hogy megváltoztassa a pártjáról kialakult képet, és legalább részben jóvátegye azt a mérhetetlen kárt, amit régóta tartó cigányellenes ámokfutásával okozott.

Azóta, hogy a Jobbik életre keltette a Kádár-korszak rendőri zsargonjából ismert – megbélyegző tartalma miatt a rendszerváltás után süllyesztőbe tett – „cigánybűnözés” kifejezést, a rasszizmus vált a párt megkülönböztető jegyévé. Állásfoglalásaik négy-öt évvel ezelőtt is „eluralkodó cigányterrorról” szóltak, és a „cigánybűnözés elleni önvédelemre” hívták fel a „magyar lakosságot”. Hiszen (már akkor is) „ugrásszerűen megnőtt a cigányok által elkövetett rendkívül brutális bűncselekmények száma”. A párt egyik volt alelnöke „vérfertőzés útján degenerálódó, ősközösségi szintű szubkultúrában” élő cigány közösségekről értekezett.

A rasszista retorika viszonylag széles körben kedvező fogadtatásra talált, ami kitermelte a Magyar Gárdát és utódszervezeteit – a csendőrségtől a szebb jövős polgárőrségig. A Jobbik romapolitikai elképzelései­nek markáns elemeként megjelent az úgynevezett közrendvédelmi telepek terve. Az ideológia és a fekete ruhás, árpádsávos szabadcsapatok masírozásai ugyanazt a célt szolgálják: a maguk számára a tekintélyszerzést, a másik oldalra a félelemkeltést.

A Jobbikot valamilyen mértékig mindenképpen erkölcsi és politikai felelősség terheli a romák elleni tébolyult sorozatgyilkosság miatt. A „nemzeti radikalizmus” nyilas és náci szellemiségű csoportokkal szövetkezik. Azokon a településeken, ahol napjainkban is szélsőjobbos félkatonai szervezetek vonulgatnak, végképp elszabadulnak az indulatok. Gyöngyöspatán lemondott a polgármester, Hajdúhadházon nyugdíjazták a rendőrkapitányt. A szélsőjobboldal sajátosan értelmezett rendteremtésének a következménye káosz és gyűlölet.

Vona Gábornak tudnia kell, hogy az általa hiányolt „őszinte, kritikus, de érdemi vita” legfőbb akadálya maga a Jobbik.